Asszonysorsok. Megjelent regényeim blog változata

 X/A
        A család ezen a délelőttön Zsuzsiék nélkül ment ki a fürdőbe. Péter szögesdrótot akart venni, boltba készült. Délután majd kifeszítik végig a kerítések, s kiskapuk tetején. Idegesen mondogatta, hogy Berényi miatt nincs biztonságban addig a család. Zsuzsi magára vállalta a főzést. Péter nélkül nem volt kedve a családdal tartani, ahogy moziba, vagy színházba sem jártak egymás nélkül. Péter kicsit morgott, hogy Zsuzsi egymaga marad a nyaralóban, de látta Berényit elmenni társasággal. Ivánról pedig remélte, hogy apja nélkül nem állít be. Elvira a fürdőben találkozik majd a professzorral.
Azzal ült be az utánfutós kocsiba, hogy nagyon siet vissza, de a vasbolt mellett van más elintéznivalója is. Zsuzsi hozzáfogott a főzéshez. Feltette a pörköltet, aztán nagy kosár zöldbab tisztításához fogott. Zöldbabfőzelék lesz pörkölttel ebédre, másnap pedig levest főznek belőle, s sütnek hozzá számtalan palacsintát. Közben a történteken töprengett. Először Elvira kérése jutott eszébe. Valójában nem lepte meg. Elvira olyan szeretettel fordult volt férjura felé, ami kétségtelenné tette, hogy még mindig sokat jelent számára.
Együtt érzőn arra gondolt, hogy mennyit, de mennyit szenvedhetett szegény élete során, ha még mindig szerette az öregurat. Eszébe jutott a fiatalabb Rétfalvi is. Furcsa ember, gondolta, feszültség árad belőle. Tekintete legalább annyira meglepte, mint a különös kézcsók. Mintha kérdőn nézett volna rá. Ismernie kellene ? Csak pár év lehet köztük, kettő, esetleg három. Iskolatárs volna, s ráismert?! Nehéz elhinni, hiszen már nem ugyanaz, aki akkoriban volt. Ha valójában nincs is oka panaszra, már aligha hasonlít a régi iskolásra. Kilenc évvel előbb Kozma Tivadar még megismerte, de vajon ma is ráismerne? Kétli.
Péter gyakran mondja, hogy semmit sem változott, de ezt nem szabad komolyan venni. Hiszen maga is látja az idő múlását. Asszonynak talán még vonzó, de az egykori diáklányt Rétfalvi Iván aligha ismerheti fel benne.
Ezért úgy döntött, hogy iskolatárs sem lehet, s gondolta magában, hogy minden bizonnyal összetéveszti valakivel. Remélte, hogy nem egy pikáns kaland hősnőjének vélte. Majd alkalomadtán tisztázza vele, ne legyen tévedésben.
Péter most nagyobb gondja volt. Reggeli gyötrődésük egyenes folytatásának tartotta a Rétfalviak felbukkanása, ezt is a fekete nap rovására írta. Tetejében jönnek majd máskor is. Látta Péter szemében a nyugtalanságot. A Rétfalviak gyakori látogatása nem tesz majd jót Péter mostani lelkiállapotában. Egyébként, nem érti Pétert. Messze van még az úgynevezett kapuzárástól, maga a tudója, hogy milyen messze, mégis nyugtalan. Csak nem jár a korával kósza féltékenység ? Isten mentse meg őket attól. Megkeserítené vele napjaik szép harmóniáját.
Sokszor gondolt már arra, hogy milyen jó volna, ha Péter leküzdené hétköznapi hibáit. Olyanná válna, mint a regények idealizált hősei. Minden nemes tulajdonsága adott hozzá. Péternek egyszer beszélt róla. Felsorolt néhány regényhőst. A gyalázatos, hangos hahotában tört ki. Már majdnem megbántódott, mikor hangot váltott, karjaiba zárta, s elismerte, hogy csodaszép perceket szerzett vele. Kiderült aztán, hogy Péter is ismeri a felsoroltakat. Nem lepte meg. Már régen tudja, hogy széles műveltsége kiterjed a legtöbb tudományra, így az irodalomra is.
Péter nyomában nem könnyű maradni. Pedig muszáj. Még házasságuk elején ráébredt arra, hogy nem szakadhat le fényévekre tőle, ha a becsülését maradéktalanul meg akarja őrizni. Főképpen, ami orvosi hivatását illeti. Természetesen nem kell jártasságot szereznie az orvostudományban, de illik az alapvető dolgokkal tisztában lennie. Péter ezt feltétlenül elvárja tőle. Ahogy minden másban elvárja a tájékozottságát.
Nehéz az olyan asszony élete, aki nem éri be a baba-feleség szerepével, hanem párja szellemi társa akar maradni. Belehalna, ha Péternek mellette szüksége volna valakire, akivel beszélgethet. Ahogy szegény Imre kényszerült rá, hogy felesége mellett szellemi társat keressen, s találjon Elvirában. Talán Rádi Kláritól azért fél valójában, mert erre a szerepre törekszik, ha álcából is. Így akarja megszerezni Pétert. Biztos révnek hiszi a főorvos urat. Ha nem tesznek időben ellene, ki tudja, milyen fondorlatokkal fog még próbálkozni.
Az utánfutós autó zörgése zökkentette ki gondolataiból. Mozdult sietve, s elképedve fedezte fel, hogy meditálás közben a fele zöldbabot bedobta a szemetesbe összevágás után. Péter közben felszaladt a teraszra, levágódott az egyik székre, s a lábait szétvetve törölgette arcát. Elfáradt. Zsuzsi hideg üdítőt vitt ki, s lehuppant a mellette lévő székre.
- Voltam a postán is… - mondta Péter felhörpintve az üdítőt – Beszéltem Füredi Lacival Bécsben. Holnaputánra várhatók. Laci már jönne, de Judit belefeledkezett a vásárlásokba. Laci nincs jól. Valóban a szíve. Azt mondta, kapóra jövő nyavalya, majd erre hivatkozik, jobb ötlete nincs. A paplakban is voltam. Mariska panaszkodott Elvirára. Mára várta, de nem ment. Kérdezte az okát. Kínos volt. Valamit dadogtam. Nem mondhattam meg az igazat, hogy szívesebben lubickol volt férjurával. Mariska annyira számított rá, hogy igen zokon vette volna. Mariska azt is mondta, hogy holnap jönnek a volt tulajdonosék. Sopronban találkozunk velük az ügyvédnél tizenegykor. Összekötjük majd a soproni utat családi kirándulással. Vásárolhat is, édes asszonyom!… - mondta tréfás hangon, aztán elhallgatott, s kis idő múlva felnevetve folytatta – Csak azt ne hidd, hogy Rádi Klári miatt valamiféle bűntudatom van!
- Nana! – nevetett Zsuzsi is.
- Semmi nana, kincsem, galambom! Inkább köszönheted Füredinének. Ha őnagysága megérdemli az élettől, hogy kedvére vásárolgasson, az én asszonyomnak is kijár. Valóban átgondoltam, Zsuzsikám! Szükség van arra a pár holmira, igazad van. Írd össze. Kezdheted a kerti bútorral, folytathatod a függönyökkel, a kiégett szőnyeg helyett is vehetünk egy újat. Tudom, szeretnéd a többit is kicserélni, de érjétek be ennyivel. Biztosan lesz néhány dolog még azon a listán, ami a nyaralóban jobban kell. Meggondoltam Rádi Klárit is nana nélkül. Bálint Ferinek visszapasszolom a belgyógyászatra, hogy mostantól fontosabb dolgokért szóljon az ima.
Zsuzsi örömében beleült az ölébe, átölelte a nyakát, s úgy ficánkolt jókedvében, hogy majdnem felborultak a rozoga székkel. Nevettek, mint a kamaszok. Péter aztán a szögesdrótról beszélt. Óriási tekercset vásárolt, elég volt emelgetni, s megéhezett közben.
Zsuzsi örömmel hozta a kóstolót. Az elkészült pörköltből tett egy tányérral elébe, puha kenyeret adott hozzá, s gyönyörködve nézte jóízű falatozását. Mikor Péter befejezte, s megtörölte a száját, Zsuzsira villantotta a szemeit.
- Reggel kicsit bepánikoltam, ugye?!- kérdezte azzal a mosolyával, amit Zsuzsi annyira szeretett, s fogadkozón folytatta - Ígérem, nem teszem túl gyakran!
- Remélem is! - mondta Zsuzsi csillogó szemekkel, s dupla örömében Péter olyan csókot kapott, amely még mindig heves szívdobogást okozott mindkettőjüknek.
 X/C
 Ezen az estén népes társaság jött össze a nyaralóban. A családon kívül ott voltak Mariskáék, Ádám és a két Rétfalvi. Iván az apjával együtt érkezett, s leült maga is a teraszon. Véletlenül éppen Brigi mellé. A lány mindenki meglepetésére két perc múlva helyet változtatott. Barbi halkan megjegyezte Zsuzsunak, hogy már semmi kétsége, Brigi tényleg beteg.
E nélkül is foglalkoztatta őket. A fürdőben fürdőköpenyben aludt a leterített pléden órákon át. Hogy napszúrást ne kapjon, Bogi és Bea húzta plédestől az árnyékba, arra sem ébredt fel. Induláskor alig tudtak lelket verni bele. Most is kábán hallgatott egy letakart gyümölcsös láda tetején, s összerezzent, ha szóltak hozzá. Összeillettek éppen a fiatalabbik Rétfalvival. Iván is hallgatásba burkolózott. Megint az elegáns cipője orrát vizsgálta rendületlen kitartással.
Péter vitte a szót. Beszélt a másnapi soproni útról. Azt javasolta, hogy változtassák családi kirándulássá, s hozzáfűzte:
- Édesanyátokkal vásárolni megyünk az ügyvéd előtt. Ti délelőtt szabad programot tervezhettek magatoknak. Egy órakor találkozunk egy megbeszélt helyen. Együtt megebédelünk. Délután tehetünk még néhány látogatást kívánságotok szerint. Jó lesz így?
A gyerekek helyeselték, a fiatal lelkész megszólalt.
- Az engedélyeteket szeretném kérni, Péter bácsi! Boglárkát elvinném egy kedves családhoz bemutatni. Tanító házaspár. Régi, jó barátok.
Mariska nagyot szisszent, s restelkedőn mondta, hogy nem illik kettesben útnak indulniuk. Péter azt felelte, hogy részükről nincs akadálya, ha időben ott lesz majd az ügyvédnél, mivel Palira is szükség volt. Mariska továbbra is ellene volt a baráti látogatásnak, s a gyerekek élvezettel vették Palit pártfogásba. Mariska a fejét kapkodta. Barbi, Peti, Norbi egyszerre mondta a véleményét. A fiatal tanító volt a leghangosabb.
- Eltekintve attól, hogy Pali lelkész, mint mai fiatalt teljességgel képtelenség arra kötelezni, hogy a század eleji erkölcsök szerint viselkedjen. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem kell viselkednie az embernek, de a szabadságát ma már senkinek sem lehet ennyire korlátozni.
Peti szakértőn megjegyezte: 
-Ha egy fiatal ki akarja játszani az éber tekinteteket, ezer alkalma nyílhat rá akkor is, ha ott vannak folyton a sarkában.
Értette, aki értette. Barbi hozzátette, hogy Pali esetében duplán is felesleges az aggodalom, mert Norbitól eltérőn, ő maga nem vonatkoztatna el lelkészi voltától. s mint ilyen, feltételezhetőn megbízhatóbb, mint bárki más.
Pali mosolyogva hallgatta őket, aztán csendes jókedvvel szólalt meg.
- Ne ijesszétek meg édesanyámat, így is aggódik már eléggé. Pedig ahová megyünk, ott népes család fogad majd bennünket, nagymama, nagypapa, szülők, és maguk a fiatalok. Mindketten hitbeli emberek, nem lesz semmi baj, édesanyám!
Mariskát nem győzték meg a Kerekes gyerekek, ahogy a fia sem. Újra tiltakozott.
- Na, de az illendőség, fiam ?!
Elvira rádörmögött.
- Vedd már le a vaskalapodat, mert nyomja a fejed, és nem tudsz gondolkodni. Nem akarod belátni, hogy átírták már a régi illemkódexet, új szabályok vannak érvényben. Most a ténylegesen ajánlott szabályokról beszélek, és nem arról, hogy szabad nyilvánosan szeretkezni, vagy köpködni az utcán. Tessék tudomásul venni, hogy kettesben mennek látogatóba, és kész!
Mariska mártír arccal sóhajtott, de a testvérével nem mert vitatkozni. Kettőjük vitájában kislánykoruk óta alul maradt, s volt benne valamiféle félelem, de ennek ellenére ragaszkodott Elvirához.
Ádám is Péterhez fordult.
- A régi-új szabályoknak megfelelően én is az engedélyeteket szeretném kérni. Barbarát elvinném bemutatkozó látogatásra a szüleimhez. Nővéremék is éppen Sopronban vannak, ismerje meg a családomat.
Barbi elképedve nézett rá.
- Hogy jövök én ahhoz?! – kérdezte heves tiltakozással – Nem kellett volna ezt előbb kettesben megbeszélnünk?!
- Bocsánatot kérek, de az alkalom adta magát. Reméltem, hogy nincs kifogásod ellene.
- Van, Ádám! – mondta Barbi egyenesen, szinte keményen – Mi csak barátok vagyunk, többször is kihangsúlyoztam. Sajnálom, ha nem vetted elég komolyan.
Ádám arca vörös volt, Péter megszánta, sietve közbeszólt.
- Rábízom Barbira a döntést. Valóban magatok közt kell ezt megbeszélnetek, mi menjünk tovább… Van valakinek kérése, javaslata még ?
- Viszem Aurélt is! - mondta Elvira ellentmondást nem tűrő hangon.
Erzsi javasolta.
- Akkor az öt vén maradjon együtt. Kényelmesebb, lassúbb tempóban templom, és múzeumlátogatással tölthetnénk a délelőttöt. Ebéd után meg lepihenhetnénk, ha váltanál valahol megint szobát, fiam, mint ahogy tavaly Keszthelyen. Sok már nekünk az egész napos járkálás. Papus nem bírná.
Béla morgott, Elvira hangja felcsattant.
- Vén az öreganyád! Az ötlet viszont jó, ha Mariska is hajlandó idegen vallású templomba belépni. Ha nem, akkor majd megvár bennünket egy padon valahol. Magára vessen!
Mariska sértődötten mozdult, Pali csendesen megelőzte:
- Drága nagynéném, te meg nem látsz a szemellenződtől. Édesanyám sohasem viselte azt a bizonyos vaskalapot, szívesen látogatott mindig műemlékeket. Ha jól emlékszem, valamikor a te társaságodban is!
Mariska elégedetten vigyorgott, Brigi közbeszólt halkan, beteges bágyadtsággal.
- Veletek tarthatok, nagyikám?!
A gyerekek kórusban nevettek, Bea a fejét csóválta.
- Mi ez már megint, pofikám?!
- Kivel menjek? Norbival biztosan kettesben akartok maradni. Laci éppen most vette rá Zsuzsut, hogy menjen vele Cukorka nénihez, a régi szállásadójához látogatóba. Barbi biztosan megszánja Ádámot a végén, elmennek Ádámékhoz. Bogiék is kettesben mennek barátokhoz. Hova legyek? Egyedül lődörögjek az utcán, vagy csapódjak Petihez és Tomihoz, miközben számítógép után érdeklődnek a boltokban ?!
- Például! – mondták egyszerre a fiúk. Peti hozzátette - Itt a nyugati határ mentén nagyobb ebben is a választék. Érdemes körülnézni.
- Uncsi. Inkább látogatok templomokat.
Kékesi Laci leparkolt a számítógépes téma mellett. Olaszországban megismerte a benne rejlő lehetőséget, ott a portástól kezdve mindenki azon dolgozott, s intette Brigit.
- Ne idegenkedj a számítógépektől, kis húgom! Hamarosan általános követelmény lesz. A te korosztályodnak is ismerni kell, mert lemaradsz. Természetesen használnod is kell majd hamarosan.
- Ne bántódj meg, Lacikám, de te maradtál le! Itthon is használjuk már. A hivatalban azon könyvelünk. Pocsék unalmasnak találom ...- mondta Brigi a régi vitatkozó kedvén, de a stílusa már más volt, szinte bocsánatkérő.
- Csak azért, mert monoton munkát végzel rajta. Eszedbe jutott már egyszer is például, hogy a század egyik fantasztikus találmánya előtt ülsz, ami ezer más dologra is képes ?!
- Tudom, hogy másra is használják. A gyárakban például, és ilyen helyeken. Hol érint ez engem ?! Sehol.
Tomi közbeszólt.
- Laci másról beszél. Azt magyarázza, hogy neked is felfedezték. Valóban óriási dolog. Szerintem egyenértékű az írás feltalálásával. Akkoriban az is fantasztikus találmánynak számított, mert leírhatták a gondolataikat, közölhették egymással nagyobb távolságokra is. Jegyzetelhettek, hogy megőrizzék maguknak, másoknak. Gondoljunk bele! Mit tudnánk az előttünk lévő századokról, ha mindez nem történik meg ? Az írás-olvasás az emberi kultúra alapja. Ennek határait tolta ki a számítógép. Igazunk van, miszter ?
Ádám alig figyelt, noha az életéhez úgy hozzátartozott már a számítógép, mint az órája, a telefonja, vagy az autója. Egyik nélkül sem tudta volna végezni a munkáját. Gondolatait most Barbi kötötte le. Nagyon bántotta, hogy nemet mondott. Ahogy azt is fájlalta, hogy a család előtt megint arra figyelmeztette, csak barátként hajlandó megtűrni a közelében. Ködös tekintettel nézett Norbira.
- Hogy mondod ? Ja, a számítógép, mint olyan ?! Persze, hogy igazatok van. Nagyszerű találmány. Az ember alkotta találmányok közül az egyetlen, ami úgy hat vissza, hogy megnöveli az emberi agy teljesítményét, kiterjeszti a memóriát. Brigi is megtapasztalja, ha majd otthon is lesz gépe.
- Nem akarok mindenkinek ellentmondani, de nem szeretem a számítógépes játékokat. Könyvelni se akarok otthon, akkor mi másra használhatnám ?!
- Mindenre. Bármire. A világ hangos a számítógépek adta új lehetőségektől. Ez egyfajta számítógépes kapcsolattartás. Még a hetvenes években indult el az amerikai egyetemek között, ebből nőtte ki magát az ötlet. Külföldön már valós lehetőség, hatalmas cégek mozdultak rá. Hamarosan itthon is elterjed, bekapcsolódhat bárki, akinek számítógépe, és telefonja van, vagy erre használható hálózathoz tartozik. Egy nap neked is lehet ilyen, s a karosszékedből elérhetsz bármit. Bebarangolhatod rajta a világot. Benyithatsz a világ nagy könyvtáraiba, s ott azt olvasol el, amit akarsz. Végignézheted a híres képtárakat, múzeumokat Vásárolhatsz, válogathatsz majd a hazai, s külföldi üzletekben. Fizethetsz is a számítógépen keresztül. Kapcsolatot kereshetsz a világ bármely részével. Főképpen az, aki nyelveket beszél. Vagyis, éppen a magunkfajtájának találták ki! - mondta, s részéről befejeződött a téma. Felállt, s kiment pár percre.
X/D
Ádám megjelent újra, leült Barbi mellé, s halkan mondta :
- Remélem, Brigi jó jósnak bizonyul kettőnket illetően ?!
- Arra gondolsz, hogy megszánlak majd ?! Nem arra van szükséged, Ádám, hanem belátásra… Nem lehet a mi két különböző világunkat szinkronba hozni. Amúgy sem hiszem, hogy neked éppen egy nevelőintézeti kis tanárnőre volna szükséged a boldogsághoz....- mondta, s volt valamiféle elszólás a szavaiban.
Ádám még kétségbeesettebb lett.
- Rád van szükségem, rád!- mondta, miközben szakadt róla a víz.
- Most talán tényleg így gondolod, de majd hamar elfelejtesz abban a másik világban.
- Soha, érted, soha! - csikorgatta Ádám a fogait tehetetlenségében.
- Nem is ezen van a hangsúly, - búsult Barbi tovább - elmondtam már néhányszor, hogy a munkámra tettem fel az életem. Ez belső elhatározásom. Éppen ezért eleve nem foglalkozom olyan dologgal, mely nincs összhangban ezzel. Bármennyire is kedvelném a fiút. Bárkinek ezt mondanám, hidd el!
- Nem, és nem! Olyan nincs, hogy én ezt tényként fogadjam el! Rád találtam. Csak én tudom, hogy ez mit jelent nekem. Elviszlek akkor is, ha bármilyen akadály állja az utam.
- Te is tudod, hogy ez lehetetlen.
- Nem az, ha megérted, hogy minden kompromisszumra hajlandó vagyok. Például, kedvedért támogatom a világ összes árváját, ha ezt akarod. Csak azt ne mondd többé, hogy búcsúznunk kell.
Barbi bánatosan mosolygott.
- A világ összes árváját. Gondban volnál, ha az én tucat gyermekemen kellene segítened. Nem neheztelek rád, hogy most ígérsz nagyvonalún. Inkább meghat, de a lényegen ez sem változtathat. Nyugodj bele. Nem tehetsz mást.
- Nagyon is tehetek. Fejbe is lőhetem magam, például… - mondta a fiú fojtott, rezignált hangon.
Barbi halkan nevetett.
- Ne zsarolj, te!
- Legalább holnap gyere el velem, ez olyan nagy kérés? Jó okom van arra, hogy összeismertesselek a családommal. Megértenéd, hogy szándékom szent, és visszavonhatatlan, ha nem akarok magamnak boldogtalan életet. Eljössz? – kérdezte esdeklőn, s megragadta a kezét.
Barbi érezte a remegését, s megszánta valóban.
- Ha nem tekinted elkötelezettségnek.
- Nem tekintem, becsületszavamra!
- Rendben. A barátodként kell bemutatnod, és nem a barátnődként.
- Megértettem.
Barbi elmosolyodott, s kedvesen meglegyintette az arcát. A professzor akkor fejezte be politikai fejtegetéseit. Béla belekezdett a magáéba. A gyerekek közül már senki sem figyelt oda. Péter megemelt hangon figyelmet kért.
- Hallgassátok csak, mit mond papus a rendszerváltás körüli helyzetről! Egyikünknek sem árt, ha tisztába jön a tényekkel. Szóval, papuskám, a privatizáció szerinted szükségszerűen adódott a fordulatból ?! Mármint ez a fajta privatizáció?!
- De még mennyire! Ára a vértelen fordulatnak: a politikai elit e nélkül aligha engedte volna ki kezéből simán a hatalmat. Úgyszólván átmentették hatalmukat a gazdasági szférába.
- Van másfajta privatizáció is, mint ami itt folyik ? – kérdezte Peti nevetve - Napjaink privatizációját látva, az embernek az az érzése támad, hogy aki bírja, marja elv érvényesül zavartalanul, hogy maradjak a népi meghatározásoknál!
- Papus erről beszélt, fiam! – mondta Péter kis nehezteléssel – Figyeljetek, hogy fogalmatok legyen a sorsfordító időről, nehogy úgy járjatok, mint az egyszeri lány.
- Az hogy járt? – érdeklődött Norbi vigyorogva. Ismerte apját. Sejtette, hogy csattanó következik.
- A hölgyek miatt csak virágnyelven: nem tudja, hogy mi történt vele a szénapadláson, mert sötét volt.
A fiúk hangosan nevettek, a lányok mosolyogtak Brigit kivéve, Béla folytatta:
- Hogy komolyabban is feleljünk a kérdésedre, Peti fiam, a privatizáció magában véve elengedhetetlen az államosított állapotokból elindulva a magántulajdonon alapuló új társadalmi helyzet létrejöttéhez. Régi szóhasználattal élve, elindultunk a szocializmusból a kapitalizmus felé. Hogy ez volt-e a megfelelő lépés, az más dolog, de ez a helyzet!
- Ó, így már világos! Már érezni is a “ rothadó “ szagot. Itt a nyugati határnál tucatjával robognak a luxusjárgányok az utakon. Elképesztőn piszkálják az ember orrát. Teljesen kétségbe vagyok esve, hogy majd nekem is bele kell ülnöm egy ilyenbe idővel.
A bolondozásán látszott, hogy nem hajlandó komolyan foglalkozni tovább a témával. Kékesi Laci rászólt.
- Nem ennyire vicces, kisöcsém! Jó apánk okkal mondta, hogy figyeljünk, mert valójában alig tudunk valamit a helyzetről. Ahogy most néz ki, előfordulhat, hogy luxusjárgány helyett leteszed majd a most pléhnek gondolt kocsidat, mert a megváltozott körülmények között képtelen leszel üzemeltetni. Világos ?
Peti elkomolyodott, Péter rábólintott Laci szavaira.
- Fején találtad a szöget!
- Fején bizony! – erősítette meg a professzor is – Mivel hála istennek vértelen fordulat útján következnek be a változások, sok ember azt hiszi, hogy őt magát nem is érintik a negatív dolgok. Pedig előbb-utóbb mindenkit érint. Kispénzű embereket legjobban.
Bogit érdekelte a téma, s közbeszólt :
- Komolyan aggódom a nehezen élők miatt, ha még nehezebb idő köszönt rájuk. Tulajdonképpen mitől kell tartaniuk leginkább, mert aligha érinti őket a gépkocsi márkája, vagy akár az üzemeltetése is.
Pali felelt szépen, szinte gyengéd figyelmességgel.
- Legjobban az sújthatja őket, Boglárkám, ha a megváltozott gazdasági helyzetben elvesztik az állásukat. Képtelenek lesznek előteremteni a család megélhetéséhez szükséges pénzt. Említetted, hogy Révházán is elküldtek már néhány pedagógust gazdasági megfontolásokból. Ha ez általánossá válik a gyárakban, üzemekben, márpedig ez fog történni, sok ember kerül nehéz helyzetbe. Ez az érem egyik oldala. Engem feltétlenül érdekel a másik oldala is. Pontosabban az, hogy az egyes ember miképpen dolgozza fel ezt a helyzetet lelkileg… Belekényszerül egy kíméletlen megélhetési hajszába, maga vajon hogy éli meg jellemmel. Lesz-e ideje, ereje közben Istenre, családra, hazára gondolni?! Törődni az elesettekkel. Azokkal, akik koruknál, helyzetüknél fogva már nem képesek küzdeni. Mostanában ebből a témakörből veszem a vasárnapi elmélkedéseimet. Remélem, vasárnap benneteket is ott üdvözölhetünk majd az istentiszteleten?!
- Ott leszünk, Palikám! –felelte Péter, Bogi helyett.
Péter le akarta zárni a változásokkal kapcsolatos, nehéz témát, hogy könnyedebb társalgással folytassák, de Ádám nem engedte.
- Szeretném megvédeni a külföldi tőkét az érintettség okán… - kezdte bocsánatkérő hangon.
Norbi közbevigyorogta:
- Részrehajlás nélkül, miszter!
- Megpróbálom! Nézzük először a tényeket! A tőke természetesen profit-orientált...
Nem tudta folytatni, mert kórusban kiabálták.
- Magyarul!
- Csak a kedvetekért! Meg kell ismerkednetek ezekkel a kifejezésekkel, ennek a nyelvnek az ismerete is része a jövőbeni haladástoknak. Nos, a hasznot keresi, ragaszkodik hozzá, mert aligha lehet jótékonysági intézmény, fából vaskarika. Ha viszont közben talpra állítja az ipart, s kenyeret ad milliók kezébe…
- De mekkorát?
- Az részben világgazdasági téma, részben politikai döntés. A mindenkori kormány feladata, felelőssége. Mennyi engedményt tesz a belépő külföldi tőkének. Jó kormányt kell választani!
Béla átfogta Erzsi vállát, s nevető szemekkel mondta:
- Hallod, Erzsikém, ezért kell elmenni szavazni mindenkinek! Még neked is.
Nevettek, mert Erzsit nem lehetett rávenni a szavazásra, most sem volt lelkesebb, de a témát egyelőre befejezték. Későre járt, elköszöntek a vendégek. Péter ezúttal kevésbé volt feszült. Megjegyezte Zsuzsinak, hogy Rétfalvi Iván megítélésében alighanem tévedett. Alapos nyugtalanságot okozott benne azzal a bizonyos kézcsókkal, azóta viszont elfogadhatón viselkedik.
Zsuzsi örült hogy Péter megnyugodott. Maga is remélte, hogy Rétfalvi Iván nem ad több okot a nyugtalanságra. Korai volt a bizakodásuk. Rétfalvi Ivánra kiosztotta már a sors a bajt hozó szerepét.
Fait accompli ! - mondja a francia. Befejezett, megmásíthatatlan tény volt, vagy ahogy szívesebben mondja az ember, a sors akarata.