HTML

Asszonysorsok. Megjelent regényeim blog változata

Három asszonysors, három regényben elbeszélve.

Friss topikok

Linkblog

Megugrattak Hortobágyon... ( 1. rész )

2010.04.30. 21:14 Rényi Anna

 

16. fejezet
 
M E G U G R A T T A K  H O R T O B Á G Y O N… ( 1. rész )
 
 

 

X/A
          Zsuzsi reggel az ebédlő bőrkanapéján talált rá Péterre. Ruhástól aludt, s erős borszaga volt. Befele sóhajtott, s hagyta pihenni. Halkan tette be az ajtót. Azt remélte, a mámorral együtt kialussza rosszkedvét is. Rosszul reménykedett. Péter morózusan jelent meg a teraszon. Reggelinél ülő sebésznek szűkszavúan nyújtott kezet. Azt mondta, folytassák a reggelit nyugodtan, maga jár egyet. Ezzel kivágtatott a nyaralóból, s a közeli erdőnek vette az irányt. Zsuzsi a konyhaablakból nézett utána. Erzsi csörömpölt a háta mögött, akkor tette, ha valami miatt mérges volt, aztán felcsattant a hangja.
- Máskor reggelre mindig megbékélt! Nem kell olyanra hallgatni, akinek fogalma sincs a rendes házaséletről, csak nyávogja!
- Nem hallgattam Elvirára, anyuka! - sóhajtotta Zsuzsi – Pétert nem volt módomban megbékíteni, mert nem aludt a hálóban.
- Mentél volna utána! A jó asszony nem nyugszik bele az ura haragjába. Kérleli akkor is, ha ártatlanul bántották, ez az asszony kötelessége.
Zsuzsi ránézett az anyósára azzal a tekintettel, amit lányai maguk között tiltakozó tekintetnek neveztek, de amit csak ritkán követett szóbeli tiltakozás is. Tudták, békét kereső természetéből fakadt. Ennek ellenére csodálták önuralmát, melyet apjuk mellett nagyanyjuk is próbára tett időről-időre. Nem Zsuzsi volt az egyetlen, akivel olykor pörlekedett, Mari nénire is rájárt a rúd, de Bélát sem kímélte, ha éppen olyan kedve volt. Zsuzsinak ez jutott eszébe, mert nem járja, hogy bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Csendesen megjegyezte :
- Papuska örülne, ha most hallaná anyukát.
Erzsi még inkább méregbe gurult.
- Ne hivatkozz nekem a papusra! Nyugodt természet, azt nem kell körülugrálni. Elég ideje is van arra, hogy magától megbékéljen. A fiam viszont heves természet, magától nehezen békül. Tessék utánamenni, és megbékíteni!
- Nem szabad elsietni, anyuka... Péter igazságtalan volt velem. Olyasmiért haragszik, amiért nem kellene.
- Máskor is volt már ilyen-olyan igazságtalan veled, mégis megbékítetted.
- Akkor úgy kellett mérlegelnem. Mivel sohasem volt igazán elkeserítő a viselkedése, nem büntethettem hosszú nehezteléssel. Nem engedhettem haraggal lefeküdni, hogy pihenni tudjon. Reggel nem mehetett munkába otthoni gondokkal, mert elvonta volna figyelmét gyógyító munkájáról. Most viszont neki is van ideje a megbékélésre. Jár egyet az erdőben, s nyugodtan végiggondolja a történteket. Amikor visszajön, majd kap egy puszit.
- Nekem ez magas, édes lányom!
Zsuzsi békítőn mosolygott.
- Dehogy! Anyukában is van belátás, mérlegel is gyakran, csak nem szokta szavakkal megindokolni.
- Nem a csudát! Ha nagyon megharagítanak, még a szomszédok is hallják! - nevetett Erzsi kicsit félreértve a dolgot, de mindenképpen megbékélve, hiszen a menye jót mondott rá, s annak mindig tudott örülni.
Füredi Laciék is Péterről beszélgettek kint a teraszon, a sebész követte Pétert a tekintetével, s felállt.
- Megy az erdészházhoz, onnan hozta a bort. Elmegyek utána, nehogy belefeledkezzen a rosszkedvébe.
Judit kajánkodón nevetett.
- Most mondd, hogy az álompár nem szokott veszekedni! Szép kis cirkusz volt az éjjel.
- Ne örülj, fiam, nem szokásuk ez. Néha előfordul, de alighanem több szív marad köztük akkor is, mint ami köztünk van legjobb perceinkben… - mondta leplezetlen őszinteséggel, s elment Péter után.
Judit nem hagyta annyiban, rákérdezett Zsuzsinál a történtekre. Zsuzsi nem tagadta le, azt mondta :
- Valóban van egy kis gond köztünk. Rétfalvi Iván visszajött az apja szemüvegéért, magam adtam ki a konyhaablakon. Péter zokon vette, mert hálóingben voltam.
Ennyit kénytelen volt elmondani, nehogy újra rosszul következtessen. Fürediné élvezettel nevetett, aztán legyintett.
- Ne törődj vele, ostobák a férfiak! Én meg sem hallom az ilyesmit. Laci is rendezett néhány jelenetet, mikor az igazgatóm, ismered Kengyel Pistát, hazavitt néhányszor. Dühös volt, a tekintélyét féltette. Hiába mondtam neki, hogy csak ártatlan csevejről van szó. Gondoltam aztán, üssön meg a guta, én ugyan nem izgatom magam miattad!
Zsuzsi is gondolta, hogy fényévekre van egymástól a gondolkodásuk. Megpróbálta jó irányba befolyásolni. Sóhajtva mondta :
- Pedig, aki fontos az embernek, azt félti, Juditka!
Fürediné gondolatban kikérte magának a “ kioktatást “, s epésen válaszolt.
- Akkor mindjárt el is kezdheted megint, Laci szerint az urad az erdészházhoz ment leinni magát!
Zsuzsi erre nem gondolt. Bántotta a dolog, s csendesen felelt.
- Nem szokása az ilyesmi. Ha mégis megtenné, az én felelősségem. Megijesztettem az éjjel.
- Talán inkább feldühítetted?!- nevetett Fürediné kárörvendőn.
Zsuzsi ránézett, gondolt amit gondolt, hangosan azt mondta.
-Összetettebb a dolog. Mindenesetre remélem, nem iszik többet az elfogadhatónál.
Füredinéből ezúttal is hiányzott a jóindulat, mint a megkeseredett emberekből általában. Bántón felelt.
- Ja, drágám, azt is ki kell bírni! Nézz meg engem. Lacit esténként többet látom részegnek, mint józannak. Iszik, mint a kefekötő. Mondhatom, nem nagy élvezet, ha közben hozzám bújik. Főképpen, ha sejti az ember, hogy megint más jár abban a részeg fejében.
Zsuzsi elpirult, s szótlanul tett-vett. Remélte, hogy Judit befejezte a témát, de tévedett.
Fürediné folytatta :
- A karrierjét is tönkreteszi. Az a sebész, aki minden este hülyére issza magát, hamar búcsút mondhat a műtőasztalnak.
Míg beszélt, néhány fiatal lejött a tetőtérből, köztük volt Eszterke is Petivel. A csendes Füredi Eszter rászólt az anyjára.
- Légy szíves, és ne túlozz! Szó sincs arról, hogy apu minden este inna. Csak akkor nyúl a pohárhoz, ha nekiugrassz. Nehéz józanul elviselni a pocskondiázásodat.
- Én pocskondiázom az apádat, na köszönöm szépen?! – kérte ki magának Fürediné felháborodott nevetéssel.
Eszterke leült Peti térdére, s neheztelőn válaszolt.
- Márpedig ez az igazság, anyukám, ne is haragudj ! ...
Fürediné most a lányába kötött bele, ingerülten rákiáltott.
- Kioktatás helyett viselkedj rendesen. Állj fel Peti öléből. Egy tisztességes lány nem feledkezhet meg ennyire magáról. Szégyelld magad!
Eszter riadtan mozdult, de Peti nem engedte ki az öléből, hanem vigyorogva nézett jövendő anyósára.
- Tévedésben tetszik lenni. Ezúttal a csemeténket dajkálom. Bár nagy kedvem volna máshoz is, de Judit néni szemérmetes zavarára tekintettel visszafogom magam.
Judit neheztelően nézett Zsuzsira.
- Hallod a fiatokat? Szabad így beszélnie velem?
- Dehogy szabad! – sóhajtotta Zsuzsi – Peti tréfásan akart fogalmazni, közben megfeledkezett arról, mivel tartozik az idősebbeknek. Remélem, ezt még átgondolja?!
- Bocsánatot kérek! – mondta Peti elkomolyodva – De mindig feldühít a képmutatás.
- Nem vagyok képmutató! – kérte ki magának Fürediné – Egyszerűen nem illik így viselkedni az esküvő előtt.
- Jó, akkor most emlékeztetem Judit nénit, hogy Eszter nem költözött még hozzám, mint Judit néni anno Laci bácsihoz jóval az esküvő előtt. Soroljam még ?!
Fürediné hangot váltott.
- Olyan borzasztó nagy kérés, hogy várjátok ki azt a néhány hetet?!
- Elég borzasztó! Ugyanis, mi már összetartozunk, de még jó éjt puszira sem mehetek közel Eszter ágyához, csak a küszöbön adhatom meg. Ha véletlenül a térdemre ereszkedik a család előtt, Judit néni azonnal a tisztességet emlegeti, mintha isten tudja, milyen bűnt követnénk el.
A lányok beszédes pillantásokat váltottak, s Barbi megszólalt:
- Ha egyszer elfogadunk egy helyzetet, azzal tovább nem kellene foglalkozni, Judit néni!
Bea is csatlakozott.
- Felőlünk akár közös ágyba is bújhatnának. Nem mi tiltottuk ki Petit. Eszter határozott így, ránk való tekintettel.
Zsuzsu sem tudott hallgatni.
- Kisbabájuk lesz. Ha ezt tudomásul vettük, azt is természetesnek kell venni, ha úgy fordulnak egymás felé, mint a házasok. Tudják ők a határt. Ez nem volt illetlenség, végtére is csak magunk vagyunk.
Fürediné hangja felcsattant.
- Ez a mai fiatalság! Mind egy húron pendül azonnal. Könnyedén veszik az erkölcsöt. Siralmas nemzedék, aki még siralmasabb utódokat nevel.
A gyerekek egymásra néztek, mintha egy pillanatig azon meditáltak volna, hogy kiosszák-e érdeme szerint, vagy inkább hagyják a csudába a dolgot. Az utóbbi mellett döntöttek. Szinte egyszerre keltek fel a székekről, fogták a kistányérokat, s levitték a reggelit a nagy fa alá. Aztán a teraszig hallatszott ítélkezőn méltatlankodó, bosszús nevetésük.
 X/B
 Péterék akkor sem kerültek elő, mikor a család a fürdőbe indult. Zsuzsi otthon maradt Füredinével. Erzsiékkel úgy beszélték meg, hogy három óra körül jönnek ebédelni. Utána nem mennek vissza. A gyerekek rövid kirándulást terveztek a közelinek tűnő messzi dombra. Szemügyre akarták venni a titokzatos romokat, mivel Barbi állította, hogy egyik holdvilágos éjjel női alakot látott a domboldalon a romok közelében. Amit Barbi mondott, illett komolyan venni, s felkeltette a lányok borzongós érdeklődését.
Zsuzsi kényelmesen látott az ebédfőzéshez. Ha nyugtalankodott is Péter miatt, nem mutatta. Magát azzal vigasztalta, hogy nagy baja nem eshet, hiszen ott van mellette a barátja. Nem fognak nagy ivászathoz, Péter vigyázni fog Laci egészségére.
Judit betelepedett hozzá a konyhába. Azt mondta, nincs kedve magában heverészni a nagy fa alá kitett nyugágyban. Először kerültek olyan helyzetbe, hogy hosszú beszélgetést folytassanak. Zsuzsi némi aggodalommal nézett elébe, hiszen annyi, annyi éven át szemben állt vele Judit, ezek után találnak-e elfogadható, közös témát.
Füredinének nem voltak ilyen gondjai. Azonnal rossz ízű pletykálkodásba fogott, sorra vette a közös ismerősöket. Először viselt dolgaikat emlegette, aztán Zsuzsi bánatára arról beszélt, hogy ki mit mondott Kerekesékről a hátuk mögött. Olyanokat is emlegetett, akiket Zsuzsiék becsültek, s nem gondolták róluk, hogy rossz szívvel vannak irántuk, ha nincsenek jelen. Mielőtt zokon vette volna, szerencsére eszébe jutott, hogy Judit szavait nem szabad készpénznek venni. Tapasztalta már, hogy legtöbb dolgot másképpen értékel, mint az elvárható volna. Zsuzsinak ezzel együtt is szüksége volt az önuralmára. Fürediné társaságát kénytelen volt elviselni, de rosszindulatú viselkedése próbára tette türelmét.
Juditból egy idő után kibújt a régi indulat, s magasról mondta :
- Annak idején sokunkat meglepett, hogy neked mindössze érettségid van. Na persze, ahhoz elég, hogy a főzőkanálba kapaszkodhasson az ember. A gyerekneveléshez sem kell egyetem, a tiszta inghez sem.
Zsuzsi befele sóhajtott: Judit semmit sem tud róla! Most mondja el, hogy kilenc gyermek mellett a gyereknevelés sem egyszerű dolog. Főképpen akkor nem, ha az édesanya komolyan részt vállal gyermekei lelki-szellemi nevelésében is.
A kilenc gyermeket tizenkét éven át tanította napi rendszerességgel idegen nyelvekre. Szerepe volt abban, hogy felvették őket az egyetemekre, főiskolákra. Ahogy abban is, hogy hozzájutottak ahhoz a külföldi irodalomhoz, tudományos kiadványokhoz, melyekhez itthoni kiadásban nem juthattak volna. Már akkor is, mikor még nem bírták jól az idegen nyelveket. Maga fordított külföldről szerzett kiadványokból, gyakran a rádiók adásaiból. Olykor fél éjszaka jegyzetelt. Arról sem tud, hogy segített a szakdolgozatok megírásában is. Nem csak forrásanyaggal, vagy azzal, hogy maga gépelte az összes szakdolgozatot. Ténylegesen is részt vállalt a munkákból. Segített rendszerezni a jegyzethegyeket, végleges formába önteni a szakdolgozatokat. Többet tanult közben, mint bárki gondolná. Csak a négy pedagógus szakdolgozatait tekintve, akár maga is vizsgázhatott volna utána. Nem beszélve saját nyelvtudásáról.
Judit nem mondhatja el, hogy eredetiben olvasta Shakespeare-t, Schillert vagy Zolát. Nem tudja, milyen nagyszerű élmény. Ahogy azt sem sejti, hogy a nyelveket igazán jól beszélő ember milyen élményekkel lesz gazdagabb kint a nagyvilágban, hiszen Füredinének mindössze egy német nyelvvizsgája van a diplomája mellett, s ahogy hallotta, azzal sem jeleskedett. Hogyan is értené meg, hogy milyen csodálatos dolog úgy tájékozódni külföldön, mintha otthon volna az ember. Nem értené, ahogy a süket, nagyothalló emberrel is nehéz volna elfogadtatni a zene lényegét. Ha mindezt felsorolná, ízléstelen dicsekvésnek tűnne. Péter nagyon helytelenítené. Igaza is volna, nem természete. Hallgatni fog tapintatosan. Judit mondjon bármit.
Elhatározni könnyebb volt, mint betartani az elhatározást. Fürediné mondta, s csak mondta a magáét. Akkor éppen valamiféle brosúra szöveget adott elő a tanult, magukat eltartó nők előjogairól mindenki mással szemben. Azt mondta, ha rajta múlna, a családban otthon maradó asszonyoknak szavazati jogot sem adna, mert kívül maradnak a tényleges társadalmon. Bosszantón zagyva fejtegetés volt, s felettébb sértő. Nem kellett éles eszűnek lenni hozzá, hogy meglássa benne a világos szándékot: Füredinében dúltak az ellenséges indulatok.
Zsuzsi nem volt szent, türelme sem volt végtelen, s egy idő múlva mocorogni kezdett benne a kisördög. Maga is megszólalt.
- Hallgatlak, s azon gondolkodom, mennyire másképpen látjuk ugyanazt a dolgot. A családban élő, dolgozó nőket is érdekli a világ. Persze, sokfélék vagyunk, lehetőségeink is eltérőek. Magamról biztosan elmondhatom, hogy mindig minden érdekelt. Abban az időben is, amikor alig volt rá lehetőségem. Az igaz, hogy valamivel kedvezőbb helyzetben voltam mindig, mint legtöbben, köszönhetőn Péternek, s a nyelvtudásomnak. Nyugodt szívvel állíthatom, Péter mindig, mindenben társnak tekintett. Megbeszéli velem a dolgait, gondjait. Szakmai kihívásokról beszél, az aktuális politikáról alkotott véleményét is megosztja velem. Nyelvtudásom pedig segítségemre van abban, hogy a világból kicsivel több információhoz jussak, mint az átlagember.
- Nagy dolog. Én például perfekt vagyok németből, de nem szoktam dicsekedni vele!
- Perfekt vagy ?! Hisz ez nagyszerű! Akkor beavathatlak egy kedves játékunkba. Gyakran nyelvészkedünk, szeretünk játékosan, kapásból fordítani, vagy mások fordítását elemezni.  Próbáld ki, pihentető. Például egy Heine vers első két sora. Heine ezt írta : - " Du bist wie eine Blume, so hold, und schön und rein..." Te hogy fordítanád magyarra ?
Ennél egyszerűbb feladatot nem adhatott volna. Fürediné mégis belevörösödött. Hangja bosszús volt, s gyenge feleletet adott.
- Nem szeretem, ha vizsgáztatnak. Egyébként, Heine azt mondja a virágra, hogy tiszta és szép. Ez bosszantóan egyszerű példa volt.
Zsuzsi nem mondta, noha már a nyelvén volt, hogy mégis megbukott belőle. Versről lévén szó, abban kellett volna gondolkodnia, s nem a szavak puszta jelentésén. De a szavakat sem értette meg. Heine nem a virágról beszélt, hanem a szeretett lényről. Gyerekeik ezt már kiskorukban tudták.
- Nem véletlenül adtam ezt a két sort. Nagyon kedves emlékem. Pétertől hallottam a legszebb fordítást megismerkedésünk estéjén. Azt mondta ..." Mint egy virág, olyan vagy,...oly tiszta, szép, szelíd... " Képes Géza fordítása. Péter innen vette a kedves becézést is. Még ma is jó melegséggel tölt el, mikor azt mondja:" kis virágom!"
Fürediné vette az üzenetet. Mérgében sikítani szeretett volna.  Bosszúból Zsuzsi hajával kezdett foglalkozni. Kifejtette, hogy ódivatú a hajviselete. Ma már senki sem fésül kontyot. Hozzátette, hogy vágassa le rövidre, visszafiatalodna jó pár esztendőt, ami negyven felett mindenki hasznára válik. Főképpen annak, akit lestrapáltak a gyerekek. Kilenc is mindjárt.
Zsuzsi nem ugrott a nyilvánvaló sértésre. Helyette valamiféle elégtételt érzett, hiszen ebből látta, hogy maga is célba talált. Beérte ennyivel.

           

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://renyi-anna-aldva-es-verve-zsuzsi-regenye.blog.hu/api/trackback/id/tr851965264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása