Asszonysorsok. Megjelent regényeim blog változata

 X/A
       Kedden hajnalban ébredt a gazdaház. Péter korai indulást rendelt el, hogy megtehessék az út nagyobbik felét a déli hőség előtt. Sürgött-forgott mindenki. Péter ingerülten járt köztük. Utazás előtt mindig elfogta a nyugtalanság, ismerték már ezt a szokását. Három autó sorakozott fel a betonos udvaron. Péter utánfutós kocsija mellett Tomi és Norbi autója viszi majd a családot. Tomi autójába ülnek be Erzsiék, s Barbi. A lány váltja majd Tomit a vezetésben. Norbi váltótársa Peti lesz, velük autózik a három lány, Brigi, Bea és Bogi. Péterék viszik Elvirát, s Zsuzsut. A lány beülhetett volna Tomiékhoz is, de kényelmesebb elhelyezkedést akartak biztosítani a nagyszülőknek. Zsuzsu amúgy is szívesen utazott a szüleivel, vagy Elvira társaságban. Kisereglettek az autókhoz, s Péter megtartotta az utolsó eligazítást.
- A konvojt szokás szerint én vezetem. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hagyjatok elegendő követési távolságot. Mindig a nyakunkon vagytok, az ördög pedig nem alszik. Ötven kilométerenként megállunk kinyújtózni. Szolnokon ihatunk egy kávét. Déltájban valahol megebédelünk. Akkor majd szusszanunk egyet a nagy melegben. Aztán hajrá, hogy Mariska néniékhez ne érkezzünk későn. A sátrakat jó volna világosban felállítani. Ha valaki lemarad, mi a teendő?
- Nem idegeskedik, mert bevárjuk a következő település szélén!- mondták kórusba.
- Helyes. Kérdés van?
A gyerekek hallgattak, az idősebbek készülődtek a beszálláshoz. Mari néni magára értette a kérdést.
- Almát visztek? – kérdezte a füle elől elhúzva a kendőt.
- Viszünk! – morogta Péter, az utánfutón a ponyva alatt három láda alma volt.
Mari néni nem értette a választ.
- Vigyetek pár darabot, jó lesz szomjúság ellen… - mondta, s indult befelé az almáért. A gyerekekből kitört a nevetés. Péter rájuk kiabált megint, de most dühösebben a rendesnél. Bántó volt a stílusa, ahogy lehangoló a kiabálása is.
Zsuzsi rátette kezét nyugtatóan a hátára, erre ellene fordult.
- Ne velem foglalkozz, hanem neveld meg végre a gyerekeidet, tiszteletlen mind! - kiabálta.
- Kedves, nyugodj meg ... - kérlelte Zsuzsi most már szóval is.
Péter már ordított.
- Nem hallod, hogy ne nyugtass, mert rögtön itthon hagylak ?! A rohadt életbe!
- Egy! - mondta Zsuzsi csendesen.
Hirtelen csend lett. Komoly dolog volt ez a hangos számolás. Még házasságuk első éveiben vezették be. Megegyeztek abban, hogy komolyan igyekeznek kerülni a veszekedést, vitatkozást. Ha mégis igazságtalanok lesznek, felcsattannak sértőn, a másik nem sértődik, nem vág vissza, csak számolni kezd hangosan. Ha még azon a napon eljut háromig, a bűnösre komoly büntetés vár. Napra pontosan egy egész héten át nem szól hozzá a másik, nem felel a kérdéseire, még akkor sem, ha ég a ház.
Péter aligha tudta volna elviselni Zsuzsi néma neheztelését, pedig sokszor előfordult az évek során, hogy Zsuzsi eljutott kettőig, noha csak végső esetben számolt. Mint most is. Hosszú út állt előttük, így nem szabad elindulniuk, a közös hangulaton is ront az ilyen idegesség.
Péter észhez tért. Ránézett Zsuzsira, s elmosolyodott.
- Egy?!... Egy biztos, hogy békítő kicsi szívedért is szeretlek!
Boldog nevetés harsant. Most már beülhettek a kocsikba, indulhattak a hosszú útra. Péter megvárta, míg mindenki elfoglalta a helyét. Még egyszer megrángatta a csomagtartókat, a ponyvát az utánfutón, s elvette Mari nénitől a kezében tartott néhány almát egyetlen szó nélkül, zsebre tette, s megölelte az öregasszonyt.
- Mindent értett, Mari néni?! A kéneskúti pap címe a hűtőn van. Tessék használni a fülhallgatót. Ha felhívom, nem tudunk majd beszélni, ha nincs a fülében. Bármi adódik, a kórházban, Kovácsné Erzsikét tessék értesíteni. Betápláltam számát a készülékbe, csak a gombot kell lenyomni, amit mutattam. Vigyázzon magára!
- Milyen fára? Rendeltél fát? Vágottat, vagy hasábot? Ha meghozták, rakassam be valakivel?
Péter a hajába túrt, s kiabált újra.
- Hú, a hétszázát! Hol van az a nyüves készülék?! A kötényzsebben, igaz?! Én meg kikiabálhatom a tüdőmet. – mérgelődött, s kiszedte a kis készüléket, betette Mari néni fülébe, s újra elmondta a mondandóját.
- Jól van, na! – méltatlankodott  Mari néni – Értettem én nélküle is, minden szavadat értettem. Vigyázok a házra. Ha baj van, telefonálok Erzsikének azzal a gombbal. Ha te hívsz, majd beszélünk. Csak azt mondd meg, hogy mi legyen a fával?
- Ha hozzák, tessék otthagyni, ahová tették! – kiáltotta Péter már maga is nevetve, s megcsókolta az öregasszony arcát búcsúzóul.
Vidáman robogtak a kocsik, átmentek Révházán, s rákanyarodtak a pesti útra. Messze volt a fővároshoz, de a városban így nevezték, ahogy a fővárosig induló vonatokat is. Talán így vigasztalták magukat a távolság miatt. Városka határában volt a nagy kereszteződés, a pesti utat átszelte az Öreg-tó felől jövő út, mely Nagyegribe vitt egyenesen. Mielőtt elérték a nagy kereszteződést, Péter mogorván mondta:
- Itt történt!
Kékesi Feriék azon a helyen lelték halálukat. Mindig szíven ütötte őket az emlék, s egyszer sem fordult elő, hogy Péter megfeledkezett volna róla. Hallgattak egy kicsit, aztán Elvira folytatta:
- A húgom jó asszony, de régimódi. Ugyanabban az erkölcsi normában gondolkodik, amiben annak idején felneveltek bennünket. Nem volna baj, ha ismerne engedményeket, de eddig nem tudtam ránevelni. Nem csoda, a megboldogult ura mellett kemény kiképzést kapott. A megboldogult tiszteletes vaskalapos volt, valóságos késői inkvizítor. Még azt is kiprédikálta, aki nyáron rövid ujjú ruhában jelent meg a vasárnapi istentiszteleten. Tiltott mindent, ami jó. Abban az időben a fürdőbe sem merészkedtek ki a hívek. Aki ott lubickolt, arról biztosan lehetett tudni, hogy nem református. A fiuk egészen más. Apja nem örülne, ha látná.
Zsuzsi a paplak felől érdeklődött, Elvira válaszolt.
- Nem túl nagy, de van benne pár szoba. Ha Pali megnősül, lesz helyük elég. Vendégváró fekhelyük kevés van. A szobák inkább amolyan tudós odúk. Könyvtárszoba, más efféle. Jó ötlet volt a kempingezés. Szép az udvar, füves. A kert hatalmas. A gyerekek bárhova felállíthatják a sátrakat. Pali majd megmutatja a legjobb helyet. A gyerekek összebarátkoznak Palival hamar. Modern pap, könnyen szót értenek egymással. Látjátok, a mi Lacinkkal is milyen jól megértik egymást.
- Hogy érted, hogy Pali modern pap?! –kérdezte Zsuzsi.
Péter válaszolt nevetve.
- Gitározik az istentiszteleten, Zsuzsikám! Nem csoda, hogy több a fiatal, mint az öreg. Farmert visel a hétköznapokban, ránézésből senki sem mondaná meg, hogy pap. Gondolkodása is mai, egészségesen ítéli meg a világ dolgait. Mariska szegény nem győz sopánkodni, de Pali jó gyermek, szeretettel áll hozzá, anyját hamar leszereli kedvesen, ügyesen.
- Szeretem a zsiványt! - mondta Elvira büszkeségtől fűtve - Fájlalom, hogy alig találkoztunk. Abban az időben, mikor még gyakrabban látogattam hozzájuk, szinte mindig tanult valamerre. Aztán máshol szolgált, míg apja élt. Csak pár éve helyezték haza, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy megszeresse a gyülekezet, s becsülje a község. Most már ideje, hogy megnősüljön. Örülök, hogy jönnek a kislányok. Sohasem lehet tudni.
Zsuzsi óvatosan oldalba lökte.
- Rosszat mondtam?! – kérdezte Elvira megemelve hangját tőle szokatlan értetlenséggel – Miért titkoljam, hogy nem bánnám, ha egyetlen unokaöcsém a lányainkból választana feleséget magának? Bogit például. Isten is papfeleségnek teremtette.
Zsuzsu kacagott, régen hallották így nevetni.
-Ajánlottad is, igaz?! - kérdezte tegeződőn.
Így szokták meg kiskoruktól. Elvira engedélye minden családtagra kiterjedt.
- És, ha ajánlottam?! Nem ajánlottam rossz helyre. – mondta Elvira kicsit sértődötten.
Péter ezúttal nem törődött Elvira érzékenységével, ingerülten mondta :
- Kértelek már, hogy fejezd be az ajánlgatást! Főleg Bogit ne ajánlgasd, főképpen Palinak ne, mert a kislány közelünkben akar maradni. Csak galibát okoz az ilyen mesterkedés.
- Eszed tokja mesterkedés! – mérgelődött Elvira – Akármit is mondtok, a sorsnak néha be kell segíteni, hogy egymásra találjon két egymáshoz illő ember. Bogi megszokná idővel a távolságot.
- Alig hiszem! - vélte Zsuzsi - Látod, egy hetet sem bír ki Nagyegriben. Két-három nap után otthon van. Igaza van Péternek. Boginak a közelünkben kell maradnia. Ne ajánlgasd tovább, édes Elvirám!
- Majd én megnézem magamnak Palit! – mondta Zsuzsu vidáman.
Zsuzsiék nevettek. Péter komoly maradt. Nem tudta eldönteni, hogy lányának jókedve van-e valóban, vagy ez csak amolyan veszett jókedv.
 X/B
 Péter sokáig hallgatott, s meditálgatott vezetés közben. Eszébe jutottak sorra a gyerekek. Itt van mindjárt ez az okos, szép lánya. Laci után évekig fájt a szíve, mikor végre elérhetné célját, valamiféle vendettát rendez. Kínozza, gyötri azt a szegény fiút. Bünteti, miközben maga is szenved. Ez a jókedv sem természetes. Talán inkább sírni volna kedve a kis butának. Nem fogja abbahagyni egyhamar. Mire való ez az ellenállás?
Ami pedig Lacit illeti, akkor sem érti, ha agyoncsapják. Nagyon rosszul lépett. Nincs rá elfogadható magyarázat. Ha az ember szeret egy lányt, akiről tudja jól, hogy nem a testvére, szeretheti bátran, semmiképpen sem futamodik meg vélt, vagy valós morális okokból, hanem harcol érte akkor is, ha az egész világ ellene fordul. Laci megfutamodott. Éppen Laci, aki kiskorától éles eszű volt, magabiztosan okos döntéseket hozott. Most majdnem elrontotta az életét, és még nincs vége. Csak Isten a tudója, hogy rendeződik-e köztük a helyzet, vagy újabb okot adnak az aggodalomra.
Miként Peti is. Éveken át türelmesen viselte a kialakult helyzetet, aztán úgy döntött, hogy elég. Pedig még várhatott volna, még nagyon fiatal. Semmiről sem késett le, de nem! Egyik napról a másikra döntésre akarja vinni az ügyüket. Ha nem sikerül Juditot jobb belátásra bírni, cselekedni fog a zsivány. Már virágnyelven a tudtára is adta. Gyermek a mózeskosárban. Jól néznének ki, ha bekövetkezne addig, míg ilyen áldatlan állapot van a két család között. Barátja sem köszönné meg. Végtére is egy család. Judit is ragaszkodik a lányához, aligha bocsátaná meg, ha váratlanul, s durván szembesítenék a helyzettel. Barátja is beleroppanna, ha lánya haraggal lépne ki a családból. Fürediék amúgy is labilis családi élete borulna miatta, barátja szemébe hogy nézne aztán?
Norbi, s Bea is szaporítja a gondot. Vajon mi vezette őket titkolózásra? Mit értelmeztek ők is tévesen?! Laciék esete befolyásolná őket ? Felnőttek már, de néha gyerekesen gondolkodnak, s viselkednek. Most is. Nem jut eszükbe, hogy bizalommal lehetnek irántuk. Ha vannak is fenntartásaik a családon belüli házasságokkal szemben, a kialakult szerelmeket semmiképpen sem tiltanák. Ennyit mindenképpen tudniuk kellene. Bujkálnak a buták. Nehezítik az életüket. Vajon, mikor állnak végre elébük?!
Brigit sem érti. Valójában mi baja van Mezei Lacival? Annak idején nagyon belehabarodott a negyedikes gimnazista srácba. A fiú mindenképpen illene hozzá. Ragaszkodó típus. Brigi mellé ilyen fiú kell, mert próbára teszi majd néhányszor párja türelmét. Elégedetlen az életével az a kislány. Vajon mennyi ebből az öröklött, s a felvett. Akkor is ilyen lett volna, ha megmarad a régi, nehéz életük?! Ki tudja.
Tomit szívesen kérdezte volna, mit végzett Anikóval, de nem szokása faggatni őket. Majd beszélnek, ha akarnak. Bár, néha kedve volna megfeledkezni erről a szokásáról, ahogy most is. Jó volna tudni, mert olyan esetlenül állt a lány előtt, mint egy zöldfülű gimnazista. Tomit sem érti. Már jártas a szebbik nem berkeiben, régen kiderült a beszélgetéseikből, de Anikóval kapcsolatban valamit elrontott. Fontos neki az a kislány, a neve említésére elsápadt, mégsem érdeklődött utána évekig. Ki érti ezt?
Bogi a félénkségén kívül eddig nem okozott komoly gondot. Ragaszkodása inkább szívet melengető, még akkor is, ha gyakran munkát ad vele. Hiszen hányszor, de hányszor kellett megtenni miatta Révháza és Nagyegri között az utat hajnalonként, de ez legyen a legnagyobb gond. Ha Elvira nagyon tüsténkedik, a kislány miatt még lehet nagyobb gondjuk is. Ha valahogy rábeszéli Bogit arra a fiúra, magában is kétségbeejtő dolog volna. Isten ments, hogy bármelyik lányaígy menjen férjhez! Tetejében mehetne majd érte, ha elfogja a honvágy, akár hetente is. Az már kicsit keményebb volna. Kivéve persze, ha igazán beleszeretne abba a fiúba. Akkor honvágy ide vagy oda, a kedvese mellől nem kívánkozna olyan könnyen haza. Amúgy elfogadná Palit vőnek, de el ám! Elvirát mégis kordában kell tartani, mert ritkán alakul az élet az ember kívánságai szerint.
Barbi az egyetlen, aki miatt aligha kell komoly gondokra számítaniuk. Már kislánykorában is komolyka volt, kötelességtudó, olykor meghatóan az. Mostanra, noha még ő sem felnőtt igazán, hiszen huszonévesen aligha lehet az embert komoly felnőttnek tekinteni, megbízhatón, megfontoltan, felelősségteljesen alakítgatja az életét, gondolta elégedetten, s egy időre letette a többiek okozta gondot.
Közben Zsuzsi hátrafordulva beszélgetett Elvirával, s Zsuzsuval. Akkor éppen azt mondta :
- Tudjátok, míg Laci soproni diák volt, többször is jártam Sopronban, de egyszer sem jutottam ki a környékére. Most jó volna bejárni a Fertő vidékét, vagy mehetnénk csapatostól a másik irányba is, Kőszegre, Szombathelyre.
- Remek! Csomagoltunk Barbival útikönyvet is, majd abból megnézzük, hogy mit érdemes bebarangolni.– mondta Zsuzsu
- Én sem vagyok ellene, de inkább fürdésre koncentráljunk, cudarul hasogatnak a lábaim… - panaszkodott Elvira.
- Az én derekam is. Most különösen. Alighanem, ma még eső lesz. - szólt hátra Péter - Akkor szokott ilyen betyárul fájni!
- Teljesen tiszta az ég! – nézett ki Zsuzsu az ablakon, s hozzátette – Itt bent legalább ötven fok van.
Péter az órájára nézett. Közeledett a dél, ideje volt lassan pihenő után nézniük. Emlékezett egy út menti csárdára a környéken, kellemes órákat töltött benne néhányszor. Elhatározta, hogy ott tartják majd a déli pihenőt.
Kicsi volt az út menti csárda, de amolyan helyes, takaros. A gyerekek csoportba verődve nevetgéltek a csárda parkolójában. Kiderült hamar, hogy játékos kedvük kerekedett, s gyerekkorukban kitalált pepitát akarnak játszani. Tréfás játék volt. Abban az időben találták ki, mikor tanulták a nyelveket, s a nyári kirándulásaikon már megengedhették maguknak a vendéglőket is. Nyelvtudásukból alakult a játék. Bementek valahova, mint angolok, németek vagy franciák, aztán sorra tértek át másik nyelvre. A pincérek közben magyarul találgatták, hogy miféle náció lehetnek. Ez okozta aztán az élvezetet, olykor jobbra-balra dőltek a nevetéstől. Most csak egy német rendszámú kocsi állt a parkolóban.
Eldöntötték, hogy maguk is németek lesznek. Besereglettek az ajtón, s hangosan köszöntek:
- Guten Tag!… Guten Tag!
Bejött a számításuk. Unatkozó arcú felszolgáló fogadta őket, s bekiabált a csapóajtó felett a konyhába.
- Géza bá, németek! Egy egész rakás.
- Ez jól kezdődik! – mondták egymásnak vidáman, s összetoltak a terem közepén néhány asztalt. Jött Géza bá, hatvan körüli joviális úr, s köszöntötte őket jó némettudással. Felvette a rendelést, s magukban maradtak. Megnézték az egyetlen vendéget. Harminc körüli fiatalember volt. Nem volt különösebben jóképű, súlyával is gond volt. Brigi a maga óvatlan módján azonnal kritizálni kezdte, s hogy ne értse a német, angolul beszélt.
- Ki nem állhatom az ilyen dagadt mukikat! Az ilyennek a hasa a mindene.
Barbi is angolul válaszolt.
- Hogy lehetsz ennyire kíméletlen?
- Úgysem érti.
- Ha érti, ha nem, az ilyesmi nem illik! Mellette a gesztusokból is megértheti, hogy róla van szó. Megbántódhat.
- Nem azért mondtam, hogy megbántsam, csak éppen ez a véleményem. Nem szeretem a haspókokat, és kész!
- Jól néznénk ki, ha úton-útfélen közölnénk egymással, hogy mi a kifogásunk. Senki sem tehet arról, hogy milyen alkattal született.
- Ha hízásra hajlamos, egyen kevesebbet.
- Ismerek olyan embert, aki azóta küzd, hogy a világon van, mégis kövérnek mondanád.
- Ez biztosan nem küzd. Látszik rajta. Izzad. Fénylik a bőre a sok zsírtól.
Péter meghallotta, s rászólt Brigire neheztelőn. Barbi sem hagyta annyiban.
- Látod, ez a te bajod, a rosszindulat. Hogy mondhattál ilyet?! Meleg van, izzadunk mindannyian. Amúgy pedig, egészen kellemes külsejű fiatalember. Kedves, okos arca van, és szép szeme... A szeme éppen olyan zöld, mint Korfunál a tenger.
Barbitól szokatlan volt az ilyen megnyilvánulás. A lányok nevettek, Bea megkérdezte:
- Neked tetszik ez a típus ?
- Általában?! Nem is tudom. De ez a fiatalember kellemes benyomást tesz rám. Tanár lehet, vagy orvos, de mindenképpen értelmes fazon. Mellett jó ízléssel öltözködik. Ő tetszik! De tényleg.
A fiatalember a poharáért nyúlt, ügyetlenül feldöntötte, s németül kért segítséget a pincértől.
- Tényleg német… - mondta Bogi naivan, hiszen éppen becsapósdit játszottak, ha valaki, ők tudhatták volna, hogy nem mindenki az, aminek látszik. Erről maguk is megfeledkeztek. Az üdítő végigszaladt az asztalon, Zsuzsi háta mögött csepegett a földre. Zsuzsi féltette fehér vászon nyári kosztümjét, s felállt. Úgy várta, hogy a pincér rendbe tegye a szomszéd asztalát. A fiatalember is felállt. Meghajtotta magát Zsuzsi felé, s kitűnő angolsággal szólalt meg, ami magyarul annyit tett :
- Bocsánatot kérek az ügyetlenségemért, nagyon sajnálom!
- Nem történt semmi! Bármelyikünkkel megeshet..., – felelte Zsuzsi ugyanúgy, s kedvesen mosolygott hozzá.
Péter felnevetett, s magyarul kérdezte:
- Ön is játékos kedvében van?!
Honnan vette, honnan sem, hogy megértik majd, de eltalálta. A fiatalember is elnevette magát, s magyarul válaszolt.
- Valóban. Szívesen tréfálkozom magam is.
A lányok zavarban voltak. Bogi szokása szerint belepirult, de ezúttal Barbi, s Brigi is piros volt. Feszengtek, neheztelőn néztek egymásra. Az idegen változatlanul mosolygott, s főképpen Barbira. Géza bá viszont neheztelt mindannyiukra. Az elhangzott beszélgetésből ébredt rá, hogy becsapták, s zokon vette.
Kihozta a második fogást, s Péternek mondta :
- Bocsánatot kérek, hogy szóvá teszem, de a magamfajtát bántja az ilyen tréfálkozás. Mintha a kedves vendég nem bízna abban, hogy magyarként megfelelő kiszolgálást kap nálunk.
- Szó sincs róla! – tiltakozott Péter, s néhány szóval elmondta az előzményeket, aztán a gyerekekhez fordult – Ezzel befejeztük a pepitát, kinőttetek belőle.
A gyerekek hallgattak, Elvira védelmébe vette őket.
- Magára vessen az, aki nem érti a tréfát!
Géza bá nem hagyta magát.
- Újfent bocsánatot kérek, tisztelt asszonyom, de vannak kellemetlen tapasztalataim.
- Nekünk is. Jó pár helyen előfordul, hogy a hazai vendéget később szolgálják ki, abban sincs sok köszönet. De ez játék volt. Értse már meg, jóember!
Géza bá a jóembertől kezes bárány lett, vagy csak Elvirában megérezte a méltó ellenfelet, s igyekezett aztán a kedvükben járni. Három üveg üdítőt tett az asztalra, s kijelentette, a csárda ajándéka a vidám ifjúságnak.