Asszonysorsok. Megjelent regényeim blog változata

X/A
          Ahogy Péter sejtette, az olaszok megérkeztek a délutáni órákban. Pali kivezette őket a nyaralóba, de maga visszafordult, talán nem akart jelen lenni a kínos találkozáson. A család is visszahúzódott az ajtók mögé, mire Péter, s Laci vezetésével a Giovanni család felérkezett a teraszra. Jöttek a szülők, s a lány. A családfő nem tartott veszélytől, a  kísérők a kocsinál maradtak. Giovánnin már nem látszott a reggeli méreg, kedélyesen viselkedett. Zsuzsival is így ismerkedtek össze. Péter mutatta be Zsuzsit, erre az időre már tűrhetőn beszélte a nyelvet, majdnem olyan jól, mint Zsuzsi, nem volt szükségük Laci segítségére. A bentiek hallották, hogy az olasz többször ismétli: " Piacere di conoscerti!" Örvendhetett valóban. Látta, hogy nem ütköznek nyelvi akadályba, fontos megbeszélnivalójuk során.
Mikor Zsuzsu kilépett a teraszra, apa, s lánya felkiáltott. Gina dühösen, Giovanni meglepetten. Az asszony unatkozó arccal állt, ahogy a bemutatkozás alatt is. Látszott rajta, egyáltalán nem érdekli mindaz, ami körülötte történik. Pedig igen meglepő volt a két lány közti hasonlóság.
Giovanni felnevetett.
- Fantasztikus! Ilyen nagy hasonlóságról eddig nem hallottam. Laptulajdonos öcsém azt mondaná, címlapra velük! Valóban szenzációs hasonlóság. Nem hiszem, hogy véletlen volna. Az ősökkel szemben nem akarok tiszteletlen lenni, de alighanem a két család valahol, valamikor már találkozott.
Ginának mást mondott a meglepő látvány, Lacihoz fordult.
- Lefogadom, ez a Zsuzsu, akiről sohasem tudtál fényképet mutatni! Kezdem sejteni az okát. Beleestél, de nem akart kötélnek állni. Most meggondolta magát, ezért akarsz itt maradni. Addig meg velem szórakoztál,  ugye? - kérdezte már-már hisztérikus hangon, s válaszra nem várt, apjának folytatta – Azért kellett idejönnöm, hogy ez a mocsok a képembe vághassa a lotyóját ?!
Giovanni ráordított, Gina vissza. Pillanatokon belül tragikomikus helyzet alakult ki apa, s lánya között. Mindennek elmondták egymást, s nemcsak kiabáltak, lökdösődtek is. Péterék elképedtek. Az éktelen ordítozásra kitódult a család is a teraszra, bámulva nézték a jelenetet. Amilyen hirtelen tört ki a vihar, olyan váratlanul ért véget. Gina haragjában Lacihoz fordult, s leköpte. Aztán leült kényelmesen az anyja mellé, mint aki jól végezte dolgát.
Innen már nehéz volt kedélyesen folytatni, de Giovanni megpróbálta. Az apa utolsó erőfeszítése volt, egyben az üzletileg sikeres ember bevallott családi kudarca. Felesége nem volt méltó társa. Most is máshol volt a figyelme, a rozoga asztalt bámulta, mint aki azon töpreng, hogy került erre a koldus helyre. Lánya pedig már régen kicsúszott a kezéből.
Giovanni rábeszélőn fordult Lacihoz.
- Ne törődj Ginával, mondjon, amit akar! Gyere vissza, szabad kezet kapsz. Milánót átengedem. A tiétek lesz, és egyszer majd az unokámé. Addig magad rendelkezel vele. Megfelelő nívót biztosít. Ginát kordában tarthatod, hiszen tudod, hogy szeret jól élni.
Laci némán rázta a fejét, aztán visszafogott hangon felelt.
- Köszönöm az ajánlatod. Sok köszönni valóm van ezen kívül is. Befogadtál a házadba, élvezhettem a bizalmadat, de valójában egyiket sem érdemeltem. Ginával folytatott kapcsolatom balga tévedésnek köszönhető. Gina rátapintott: Zsuzsut szerettem, s szeretem ma is. De úgy éreztem, itthon nem beszélhetek róla. Nem élhetek vissza felnevelő, jó szüleink bizalmával, mert testvérként neveltek bennünket. Sajnos, nem fordultam hozzájuk bizalommal, helyette elmenekültem itthonról. Szerencsétlenségemre Ginába botlottam, s kettőjük külső hasonlósága tévútra vitt.
Giovanni felemelte a hangját.
- A találkozást tarthatod, aminek akarod, de a folytatásért felelősséggel tartozol! Esztendőn át együtt éltetek. Jön a gyerek, te pedig el akarod hagyni. Nem rúghatsz fel mindent kedved szerint. A mi családunkban ez nem elfogadható. Még akkor sem, ha pap nélkül éltetek együtt, mert a gyerek összeköt benneteket.
Laci ideges, tiltakozó hangon felelt.
- Ránk nem érvényesek az elvárásaid! Láttad, hogy gondok vannak köztünk, de részleteiben nem ismerted. Most beavatlak. Az első hetek színjátéka után, mert az volt, Gina folytatta régi kedvteléseit. Bohém társaságával töltötte ideje javát. Ráébredtem, hogy nem az a lány, akinek reméltem. Arra is rájöttem, hogy kapcsolatunkkal neked akart megfelelni, hogy teljesítsd minden kívánságát. Ennyiben voltam fontos számára. Hamarosan közelebbi kapcsolatunk is esetlegessé vált, majd néhány hónapja teljesen megszakadt. Felújítását egyikünk sem szorgalmazta. Akkor már jó ideje tudtam, hogy szakítanom kellene, de itthonról vitt reménytelenséggel a hátam mögött nehezen mozdultam. Kötött a munkám, s a bizalmad is. Szakítás helyett megpróbáltam továbbra is elviselni a helyzetet. Nem volt könnyű, mert Gina éjszakai kimaradásai gyakoribbá váltak, általában részegen járt haza, s kötekedő kedvvel. Beleizzadtam, mire sikerült lecsillapítani, ágyba dugni, hogy ne verje fel a házat. Tönkretette minden éjszakámat, s idővel kezdtem belefáradni. Egyik alkalommal azt mondtam, ha így folytatja, egy napon elmegyek. Ginának esze ágában sem volt elengedni. Részben miattad, s most már gyanítom, volt rá más oka is. Terhes lett valakitől. Egyik este otthon maradt, s fondorlattal egyetlen alkalomra visszavitt az ágyába. Nem akarom menteni magam azzal, hogy azon az estén sokat ittam, s nem vagyok hozzászokva. Azzal sem, hogy Gina mindent bevetett célja érdekében, s nem vagyok fából. Az eset után megpróbált tovább hülyíteni. Pár nap múlva elém állt azzal, hogy elfelejtette bevenni az eseti fogamzásgátlót, s gyermeket vár tőlem. Ezt majd akkor hiszem el, ha apaságom alapos orvosi vizsgálat igazolja. Gina viselkedéséről pedig csak annyit : a szexszel mesterkedő nőknek a világban közismert nevük van, s az ilyen nőket pénzzel szokás kifizetni, nem pedig apasággal!
Laci idegességében durván fogalmazott. Zsuzsi magában felszisszent, de lelke mélyén megértette fia indulatát. Gina felháborodásában felugrott, s fenyegetőn sziszegte:
- Én nekimegyek!
- Veszteg maradsz! – szólt rá az apja keményen, s Lacinak mondta megbántódva - Ilyen megalázón csak becstelen ember beszél arról, akivel így, vagy úgy, de együtt élt.  Ezt nem vártam tőled!
-Nem vagyok becstelen, csak hülye, mert egy percig is engedtem a káprázatnak!
A lány nem tudta fékezni magát, újra Laci felé köpött, s kiabálni kezdett.
- Egy fenét engedtél te káprázatnak! Első perctől ugródeszkának tekintettél a karrieredhez... Utolsó, szemét alak vagy! Gyáva senki! Ahhoz sem volt bátorságod, hogy Máriot számon kérd, mikor az ágyamban találtad!
Laci legyintő mozdulatot tett.
- Ugyan! Az nem gyávaság volt, hanem teljes közöny! Akkor már tudtam Marioval folytatott viszonyodról, s nem érdekelt!... Viszont nagyon helyes, hogy szóba hoztad, mert így apád is tisztán látja a lehetetlen kapcsolatunkat, én pedig megkérdezhetem: Marioval való hempergéseid után milyen alapon mered állítani, hogy a gyermek az enyém?!
Gina válaszul lekapta egyik tűsarkú cipőjét, s még mielőtt bárki megakadályozhatta volna, Lacihoz vágta. Giovanni ezúttal nem szólt a lányára. Talán úgy gondolta, ezt a részét a két fiatalnak kell egymás között elrendezni. Ha így, akkor így.
Laci nem várta meg, hogy a másik cipőt is hozzávágja, ugrott, elkapta a lány kezét, s már kiabált maga is.
- Te vagy felháborodva ? Te, akiben nincs erkölcsi tartás?! A tisztességet még hírből sem ismered. Most is bizonyítod. Háborogsz, mert ilyen életbe vágó dologba nem adok hitelt a szavadnak léha, kicsapongó viselkedésed után?!
Így folytatták még egy darabig. Péterék halkan beszélgettek maguk között.
- Kezdem hinni, a mi hibánk is, hogy Laci ilyen helyzetbe került -mondta Péter, s sóhajtva folytatta.- Rosszul szerettük, Zsuzsikám! Ha nem hangsúlyozzuk annyira, hogy a miénk, nem neveljük bele ennyire a testvéri szeretetet, előbb kapcsol, s nem menekül el. Nem botlik bele ebbe a lányba. Talán, ha kevésbé szeretjük, jobban jár.
- Szabad-e kevésbé szeretni azt, akit szívünk szerint szeretünk?! – kérdezett vissza Zsuzsi, s maga felelt – Nem, kedves, mi csak így szerethettük. Ha ez az ára, elviseljük. Bízom abban, hogy Isten majd megsegít bennünket.
Laciék közben még mindig viaskodtak. Gina olyan volt, mint aki megveszett. Köpött, karmolt, rúgott. Laci igyekezett lefogni, de nem volt könnyű féken tartani. Giovanni pedig továbbra sem avatkozott a dolgukba. Talán azt remélte, hogy a történések valahogy kibéküléshez  vezetnek. 
Péter megszorította Zsuzsi karját, s a maguk lánya felé intett. Zsuzsu a falhoz támaszkodva állt, sápadtsága árulkodott. Szívét vették célba a hallott szavak. Gina alantas bosszúból gondoskodott arról, hogy Zsuzsu megpróbáltatásai még ne érjenek véget.
Giovanni végre megelégelte a cirkuszt. Az embereit beparancsolta, s lányát küldte volna az autóhoz, de Gina megmakacsolta magát. Közre kellett fogni. Zsuzsu előtt így is sikerült lecövekelnie, s gúnyosan az arcába mondta:
- Tudom, hogy beszéled a nyelvem. Mondd csak, te is De Sad tanítvány vagy, mert Laci az, csak a szadista szeretkezést élvezi. Szívesen csattogtatja a korbácsot. Elsápadtál ?! Rájöttél, hogy korai volt a diadalod, szépségem ?! Akkor edd meg, amit főztél, jó mulatást! – kiáltotta gúnyos nevetéssel.
Kékesi Laci nem hagyta annyiban, utánaugrott, s elkapta a vállánál.
- Hazudsz!- kiáltotta felháborodva- Kinek a kezéből kellett kicsavarni a korbácsot?! Kiben van meg ez az alávalóság?!
Gina hátravetett fejjel hahotázott, miközben Laci rázta a vállainál fogva, mint aki ki akarja rázni belőle a beismerést. Giovanni emberei mozdultak. Egyikük kezén megcsillant a bokszer. Péter egyszerre ugrott a fiúkkal. Rövid dulakodás után Lacit sikerült sérülés nélkül bevinni a teraszról. Giovannin múlott, hogy nem lett belőle komoly verekedés. Talán a hallottak után békésen akarta lezárni a dolgot, s ráparancsolt az embereire. Ginát aztán a két olasz nagy nehezen kivitte a kocsihoz.
Péter magához fogta Zsuzsut, s magyarul mondta:
- Tudod, ugye, hogy ez alávaló hazugság volt. Laci szavai után, a kisasszony természetének része lehet az emlegetett szokás... Micsoda kis boszorkány!
Zuzsu bánatos volt, de halvány mosolyra futotta az erejéből.
- Tudni még nem tudom, de nagyon remélem, hogy igazad van!
Péter csókot nyomott a hajára, s elengedte. Zsuzsu nem ment be a többiek után. A sötét kertnek vette az irányt, Gina hazug vádján kívül is volt mit feldolgoznia.
A négy szülő maradt a teraszon. Zsuzsi kérdőn nézett Péterre. Fogalmuk sem volt, hogy Giovanninak mit mondjanak ezek után. Az asszonyt maguk is figyelmen kívül hagyták, még mindig a rozoga asztalt bámulta.
Giovanni iratokat vett elő, s azt mondta:
- Minden eshetőségre felkészültem. Ügyvédeim két nyilatkozatot készítettek, egyik László munkájával kapcsolatos, másik a gyermekkel.
Péter közbeszólt.
- Fiunk határozottan kijelentette, csak megfelelő vizsgálatok után ismeri el a születendő gyermeket!
- Olvassák el a nyilatkozatot. Nem a gyermek elismeréséről van szó, hanem éppen arról, hogy nem támaszt igényt a gyermekre. Cserébe nem kívánjuk, hogy elismerje. Anyagi okai vannak. Mint tudják, nekem jelentős vagyonom van. Ha László a gyermek vér szerinti apjának bizonyulna, családi kötelékbe lép velünk anélkül, hogy ebből a lányomnak, vagy a gyermeknek bármi előnye származna. Nekünk nincs szükségünk tartásdíjra. Viszont az sem volna kívánatos, hogy László bizonyos körülmény esetén, az apa jogán, örökösödési igényt nyújtson be a vagyonomra.
Péter sietve mondta:
- Biztosíthatom, hogy ez nem fordulhat elő!
Az olasz leintette.
- Ez bonyolultabb annál! Az olasz örökösödési jog ismer olyan helyzeteket, mikor az apa örököl a gyermeke után. Népes rokonságom van, ezt el akarom kerülni.
Péterék meglepetten néztek egymásra. Zsuzsi nyúlt az irat után. Átolvasták együtt. Amit Péter nem értett gyengébb nyelvtani tudása miatt, Zsuzsi elmagyarázta magyarul. Végül úgy döntöttek, Béláék is nézzék át a nyilatkozatokat. Tomi is jól bírta az olasz nyelvet. Ellenőrizzék, nincs-e benne valami buktató. A nyilatkozat aláírását elvileg nem ellenezték. Számukra nyilvánvaló volt, hogy  Laci érzelmi okokból nem fog ragaszkodni a gyermekhez. Anyagi okokból mégúgy sem, ebben egészen bizonyosak voltak.
A család a hallban volt, Lacit nyugtatták. A fiú kikészült idegileg, ránézni is rossz volt. Péter félrehívta Bélát, s Tomit, hármasban tárgyalták meg az ügyet.
- Nézzétek meg jól, nem bújik-e meg a sorok mögött a gyermek rejtett elismerése ?! - aggodalmaskodott Péter.
Béla a fejét vakarta.
- Mondasz valamit, de Giovanni érvelése is valószínűnek hangzik. Bizonyos helyzetben Laci valóban előléphetne örökösnek. Hogy mást ne mondjak, megszületik a gyermek, együtt autózik anyjával, a nagyszülőkkel, karamboloznak, és senki sem marad életben. Laci máris örökös, mint a gyermeket túlélő apa. Giovanni ilyen helyzetekre gondolhatott. Azt javaslom, azért a biztonság okán megfelelő záradékkal lássuk el a kérdéses iratot. Akkor Laci aláírhatja nyugodtan.
- Miféle záradékkal ? - idegeskedett Péter
- Melyben Laci tanúk előtt nyilatkozik, hogy nem ismeri el magáénak a születendő gyermeket. Ezzel védi magát, és teljesíti Giovanni szokatlan kérését is.
- Valóban furcsa kívánság egy nagyapa részéről! - mondta Péter fejét csóválva- A gyermek vélelmezett apját anyagi okokból lemondatják, míg más nagyapa mindent megtenne, hogy unokájának apja legyen. Nem gondolnak arra a szegény gyermekre.
- Giovannit aligha foglalkoztatja a gondolat. Ilyen vagyon mellett ez nem szempont! - mondta Béla, s hozzáfogtak a záradék elkészítéséhez.
Giovanni megítélésében tévedtek. Zsuzsi egyedül volt az olasz szülőkkel a teraszon. Halványan világító kovácsoltvas-lámpa fényénél is jól látta, hogy Giovanni szemében szomorúság ül, s megszólította:
- Szabad az egyik szülőnek kérést intézni a másikhoz?
- Tessék. Miről van szó?
- A megszületendő gyermekről… Szeretném, ha tudná, hogy fájó szívvel, szomorúan gondolok rá. Ezért arra kérem, ha az a gyermek valamikor találkozni szeretne az apjával, a nyilatkozattól függetlenül hozza el hozzánk. Biztosíthatom, hogy szeretettel fogadjuk, ha még élünk.
Ahogy Péter, Zsuzsi is gondolt a vétlen kis lélekre. Takács Imre azt mondaná, egy rugóra járt a lelkük. Giovanni meglepődött, s keserű mosollyal kérdezte:
- Asszonyom nem tart attól, hogy más gyermekét erőltetném önökre?
- Ön tudja, hogy mi a becsület. Nem fogja elhozni hozzánk, ha fiunkat nem fedezi fel benne.
- Köszönöm! – mondta Giovanni látható megilletődéssel.
Míg a hallban Lacival ismertették az aláírandó nyilatkozatokat, kint a teraszon együtt  érzőn hallgattak. Aztán az olasz Péternek kézfogással köszönte az aláírásokat. A záradék ellen sem volt kifogása, de Lacitól már nem köszönt el. Viszont Zsuzsi kezét hosszan megtartotta, s meleg szavakkal még egyszer megköszönte az együttérzését.
Péter meglepetten hallgatta, s kezdte sejteni a másik apa bánatát. Zsuzsival kettesben kísérték ki őket a kapuig. Nem fordultak vissza mindjárt, összekapaszkodva figyelték, miképpen készülnek az út folytatására. Volt mit nézniük. Az autóban újabb botrány tőrt ki. Az addig néma asszony rikácsolni kezdett, s Ginával rátámadtak az emberre. Szidták az út miatt, táskájukkal verték a fejét, hátát. Giovanninak most volt szüksége a testőreire, hármasban is csak nehezen tudták megfékezni a dühös nőket.
Péterék közben alig tudták megőrizni komolyságukat. Mikor az olaszok elmentek, Péter magyarázatot kapott Zsuzsitól Giovanni megilletődött viselkedésére. Zsuzsit válaszul a szívére vonta, s sokáig hallgattak.
Il silenzio dell'anima – mondja a latin.
A léleknek is van csendje.
X/B
 Másnap sor került az első fürdőlátogatásra. Csak néhány száz méterre voltak a fürdőhöz, de kocsikkal mentek a nyári melegben. Pali kivételével ott volt az egész társaság. A fiatal lelkész is ígérte, hogy csatlakozik, de valami elfoglaltsága volt előbb. Édesanyját erővel kellett kivinni a fürdőbe. Ott élt időtlen idők óta, de még egyszer sem volt kint. Elvira adott rá egy fürdőruhát, lötyögött rajta, majdnem térdig ért, így is pucérnak érezte magát benne. Siránkozott, s Elvira rádörrent a szokott modorában. Azt mondta színlelt mérgelődéssel, a vénasszonyokat a kutya se nézi meg, ne reménykedjen. Zsuzsiék összepillantottak, s nevetett a szemük. Elvira változatlanul derűt vitt a közös életükbe.
A fiatalság a tó mellett döntött. Zsuzsi szívesen tartott volna velük, de most is azt tette, amit Péter elvárt tőle. Ment az idősebbekkel a meleg vizes medencékhez, aztán a víz alatti kőpadon üldögélve, becsukott szemmel hallgatta a beszélgetésüket.
Péter méltatlankodott.
- Itt is folyik a pazarlás. A meleg víz megy a Fürgébe. Ahelyett, hogy kihasználnák a beteg emberek javára. Ha építenének olcsó szállást, adnának mellé némi orvosi ellátást, még többen jönnének ide. Felszabadulhatna jó pár drága kórházi ágy.
Béla bosszúsan nevetett.
- Ha eddig nem tették, eztán aligha fogják, fiam! Az új szemlélettel lassan minden a profit irányába fordul. Végén még a levegőért is fizetni fogunk.
- Papus, ne morogj! – szólt rá Erzsi.
- Mi más marad a magamfajtának. Jönnek-mennek a rendszerek, de a világ sorsa most sem akar a kedvünk szerint fordulni. Akkor legalább egy jóízűt moroghasson az ember, Erzsókom! – felelte Béla dörmögő tiltakozással.
Zsuzsi magában mosolygott. Aztán a gyermekekre gondolt. Örült volna, ha látja, hogy Zsuzsu, s Laci együtt játszik a vízben. Zsuzsu kedves volt, Laci reménykedő. Barbiék is vidámak voltak. Ádám fürdött az örömben, pedig Barbi lélekben készült a búcsúra, de ezúttal nem keserítette vele a fiút. Labdáztak éppen, s hancúroztak közben önfeledten.
Norbiék is maradéktalanul élvezték egymás társaságát, Norbi alábukott, Beát a nyakába vette. Bea nevetve visongott, olyanok voltak, mint a boldog gyermekek. Tomi sem szomorkodott, noha reggelente rohant telefonálni, ezen a napon is ezt tette, s vágyakozott Anikó után, de a vízben megkergette az idegen lányokat. Egyszerre kettőnek is csapta a szelet. Nem megy egyik napról a másikra a változás. Peti is hasonlóképpen töltötte az idejét, bár a nyomában volt Bogi minduntalan. Megmosolyogtatta a többieket. Menekült egy merészebb fiatalember elől, aki aztán Brigivel akart vigasztalódni, de a lány röviden lerázta, s egykedvűen lubickolt magában.
Később összeálltak a közös labdajátékhoz. Utána azon töprengtek, hogy fagylaltozni menjenek, vagy inkább csónakázni. Mindkét lehetőség adott volt. Cukrászda is volt a fürdő területén, éppen félúton a tó, s a medencék között. Tetőteraszáról beláthatták a fürdőt, s a tavat. Most is sokan ültek a színes napernyők alatt a tetőteraszon. Az egyik asztalnál ott ült a közvetlen szomszéd, Berényi Jóska, ahogy a községben nevezték, két férfi társaságában. Az egyik férfi egyszer csak felkiáltott:
- Ez hihetetlen! Kerekesék Kéneskúton ?! Most mondjátok, hogy milyen kicsi a világ!
Egy révházi építész volt, társaságában Gazsó Palival, az egykori tanácselnökkel. Valóban furcsa dolgokat produkál az élet. Gazsó is felfedezte Péteréket a medencénél, s bosszús arcot vágott.
Berényi megjegyezte.
- Az új szomszédaim. Fenemód rátartiak. Látom, te sem csíped őket!
Gazsó kapott az alkalmon, s a maga módján bemutatta a Kerekes családot. Aztán Zsuzsiról, s Zsuzsuról kezdtek beszélgetni. Zsuzsu éppen ott volt a medencénél, anyjával beszélgetett a medence széléről. Az építész neheztelt a lányra a fia miatt. Gőgösnek mondta, mert nem állt szóba az egyetemet végzett fiával. Gazsó összehúzott szemmel nézett a medence irányába, hangjában rosszindulat volt.
- Apja nevelése! Kerekes is gőgös, akár egy félisten. Nem érdemli meg ezt a mosolygós asszonyt.
-Afféle vidéki szépasszony, aki szívesen vigasztalódik alkalomadtán?!- kérdezte Berényi csalhatatlansága tudatában - Ismerem ezt a típust. Kipróbálta már a városi urak ágyát az ura főnökétől a papokon át a patikusig!
Gazsó összekacsintott az építésszel. Nagy kedve támadt Kerekesnére uszítani a köztudottan nőbolond Berényit, s már cukkolta az alkalmi üzlettársát.
- Szó sincs róla! Kerekesné nagyon hűséges típus. Amolyan, mindenki vágya, senki szeretője. Még a te bicskád is beletörne!
Berényi megnézte Zsuzsit jobban, s dölyfösen felelt.
- Az enyém ugyan nem! Minden asszony kapható, csak nem mindenkinek. Én akkor fektetem le, mikor akarom.
- Mondani mindent lehet.
- Fogadjunk?!
- Nincs időnk rá. Egy óra múlva muszáj elindulnunk.
- Egy óra is elég nekem! - mondta Berényi, mert a véletlen éppen a kezére játszott. Zsuzsu visszament a tóhoz, s Zsuzsi is kijött a vízből. Elindult a lánya után, mint akinek eszébe jutott valami.
Ezzel olyan terepre lépett, ahol a férfi a közelébe juthatott. Berényi azonnal határozott: Elmegy utána, s valahol lerohanja. Volt már benne gyakorlata. Legritkább esetben talált visszautasításra. Külső megjelenésében az a fajta férfi volt, akivel szívesen álltak szóba a nők, nagydarab, izmos, jóképű, s nagy dumás. Rengeteg arany ékszert viselt. A jómódnak biztos jelét. Ez is imponáló volt sok nő szemében.
A volt tanácselnök élvezettel mondta :
- Rendben van, fogadjunk! A tét legyen: Tízezer!
Berényi dölyfösen kihúzta magát.
- Ötvenezer! – mondta önelégült arccal. Felhajtotta az italát, s elment Zsuzsi után.
Zsuzsi közben mit sem sejtve ballagott a tó felé. Zsuzsutól arról értesült, hogy csónakázni készülnek. Volt egy csónakkölcsönző is a tónál, a fiúk már kibérelték a csónakokat. Ez mozdította ki a medencéből. Aggódott miattuk. Az anyósa miatt is. Ha utólag megtudja, belebetegszik. Kísérti még szegényt a régi tragédia emléke. Leginkább mégis a gyerekeket féltette. Félig-meddig már felnőttek voltak ugyan, de társaságban még szertelenek, gondolta. Bogi, s Brigi alig tud úszni, mi lesz velük, ha felborul a csónak?!...
A parton nem találta őket, a csónakkölcsönző környékén sem. Szemellenzőt formált a kezéből. Néhány csónak ringatózott messze bent a tó túlsó felében. Belegázolt a vízbe. Közelebbről akarta szemmel tartani a gyerekeket. Közben azt gondolta, ha Pali köztük volna, nyugodtabb lenne. Higgadtságával visszafogná a gyerekek bolondozó kedvét, de így bármi megtörténhet. Ment egyre beljebb. Elmaradtak mögötte a fürdőzők, a tó lassan mélyült, közepe táján a melléig ért a víz. Megállt, s újra kémlelte a csónakokat. Két csónak külön ringatózott, sokan ültek bennük, felemelte karját, hogy hahó-t kiáltson. Abban a pillanatban valaki hátulról átölelte. Első pillanatban azt hitte, Péter jött utána, s felnevetett. Aztán meglátta az aranykarkötős idegen karokat.
- Megőrült?! – kiáltotta felháborodásában, s megpróbált szabadulni az idegen  szorításából – Engedjen el, azonnal engedjen el!
Berényi nevetett.
- Nyugi! Nem eszlek meg, csak megkóstollak!… Ki vagy, gyönyörű?! Vízi sellő?!
- Ha nem enged el, segítségért kiáltok! – fenyegette Zsuzsi, s feszegette a ráfonódó szőrös karokat.
Berényi gyűrűkkel teli ujjai a mellére tapadtak, s a nyakába csókolt.
- Kiálts!… Bömböl kint a zene, senki sem hallja meg!… Játszunk egy kicsit. Nem bánod meg, hálás szerető vagyok. Kapsz egy szép ékszert, ha nyugton maradsz!
- Maga szégyentelen, takarodjon innen! - háborgott Zsuzsi, s megpróbált szembefordulni vele, hogy arcába csaphasson, de nem tudott megfordulni az erős karokban.
Berényi közben valósággal ráfeküdt a hátára, s előre nyomta. Egyik kezével leszorította, másik kezével Zsuzsi combjai közt kutatott. Zsuzsi viszolyogva érezte a feltámadt férfiúi hevületét. Megragadta a kutató kezét, miközben felháborodva kiabált újra.
- Ne merészelje, mert vízbe fojtom!
Berényi hahotázva nevetett.
- Próbáld meg! Közben kétszer is elmegyek, csak érjek célba. Imádom a tiltakozó nőket magam alatt!
Szavait tett követte, noha nem ért célba, felháborító módon mégis ütemes mozgásba kezdett. Zsuzsi azt hitte, hogy menten megüti a guta. Iszonyúan félt, de felháborodása ebben a percben erősebb volt a félelemnél. Elképzelni sem tudta, hogy ki ez az őrült, de abban már biztos volt, hogy nem tréfál. Azt is érezte, hogy nem bír egymagában a bivalyerejével. Mi lesz vele, ha nem éri be ezzel a gusztustalan, s felháborító mocorgással, s végül megpróbálja letépni róla a fürdőruhát.
Csapkodott, menekült volna. Közben sejtette, a parton senki sem törődik azzal, amit a tó közepén lát. Ha mégis feltűnnének, gondolnák, hogy összetartoznak, s játszanak. A csónakok pedig messze voltak, a gyerekeket elfoglalta a maguk szórakozása. Felsírt kétségbeesetten.
Berényit lehűtötte néhány pillanatra, s igyekezett úgy fordulni vele, hogy ne lássák a síró arcot. Talán elengedi, ha nincs az a fogadás. A pénz nem érdekelte, de férfigőgből bizonyítani akart. Tudta, a teraszról látják őket, s a gyors győzelem dupla diadal. Kint van a szokásos asztaltársasága is. Figyelik minden bizonnyal. Nyakra-főre ugratnák aztán. Hajtotta még valami. Szép volt a nő, kívánatos. Ha Gazsó igazat mondott, senki szeretője. Ezt nem fogja kihagyni!
Megvadult újra, de most már kegyetlen volt. Egyik karjával magához szorította, valósággal bilincsbe fogta. S, amitől Zsuzsi legjobban félt, másik kezével igyekezett letépni róla a fürdőruhát. Zsuzsi most már rúgott, harapott, elmerült, s fuldoklott közben. Iszonyú pillanatok voltak. Növekvő pánikkal érezte, hogy legyűri a férfi ereje.
S, akkor felbukkant mellettük Péter. Nem volt ebben semmi rendkívüli, hiszen a lelkével is őrizte. Megérezte, hogy bajban van. A férfit lerántotta róla, ahogy máskor is tette mással, s most sem érte be ennyivel. Nem ütött azonnal, helyette a hajánál fogva lenyomta a víz alá, s lent tartotta. A harag most gyilkos indulatból fakadt. Zsuzsival remegőn nézték egymást néhány pillanatig, s talán a galádot valóban vízbe fojtja, ha Zsuzsi nem kiált rá. Péter magához tért. Kirántotta, s megcsapta olyan erővel, hogy métereket repült a víz felett, s csak aztán vágódott hanyatt. Mikor úgy-ahogy talpra állt, Péter a fogait csikorgatta:
- Ha a feleségem közelében meglátlak még egyszer, az iszapba taposlak!
Berényi erős ember volt. Csak a váratlan támadás döntötte le lábáról. Amint megrázta magát, fenyegetőn indult Péter felé. Aztán megtorpant. Két csónak közeledett szélsebesen teli fiatalokkal. Már csak egy kőhajításnyira voltak, s a Kerekes fiúk sorra ugráltak ki belőle. Menekülésbe fogott. Elindult a part felé a vizet taposva. Vágtatott, ahogy tudott, mint aki hátában érzi a veszedelmet, s közben éktelenül káromkodott.
 X/C
 Berényit egyszerre dühítette a nyilvános megveretés, s a főorvos fölényes magabiztossága, amivel elbánt vele. Az urizáló família, ahogy magában nevezte őket, eddig is szálka volt szemében. Elvből gyűlölte az ilyen népséget, de Gazsó beszámolója után még inkább hitte, hogy jól ítélte meg a családot.
Gondolta, éppen olyanok, mint apja családja volt. Szemre rendesek, kegyesek. Úgy hírlik, ezek is örökbe fogadtak egy csomó gyereket, de látatlanban megesküdne rá, hogy valami hasznát látták. Ahogy apjáék is. Anyja ingyencseléd volt az úri családnál. Szegény balga hagyta, hogy kihasználják. Mikor apja teherbe ejtette, ott marasztalták továbbra is a háznál. Azt mondták mindenkinek, hogy irgalomból. Arról mélyen hallgattak, ki volt a vétkes benne. Ott nőhetett fel a cselédlakásban. Gyermekkorában viselhette úri féltestvérei levetett gönceit. Karácsonykor bemehetett a szobaajtóig, megnézhette a csillogó fát,  s azt, ahogy féltestvérei rajta vigyorogva játszottak a kisvasúttal, és egyebekkel. Neki be kellett érnie darab kaláccsal, s pár forinttal, amit illett megköszönni az úrnak, s a nagyságos asszonynak alázatosan, illedelmesen.
Az ilyenfélék mind alattomosak. Úgy adnak, hogy százszor annyit vehessenek el. Legszívesebben kiirtaná mindet egytől-egyig. Apja ellen is bosszút forralt húszévesen. Agyon is üti talán, ha nem előzi meg a guta. Szerencsére elvitte előbb. Ebben jó volt hozzá a sors. Börtön helyett alakíthatta a maga életét, s volt esze hozzá. Ma már nem az a koszos senki, aki volt. Maga is úr, gazdag! Senki se merészelje arisztokratikus gőggel megsérteni. Még egy ilyen flancos, francos família sem. Visszafizet még ezért a magabiztos gőgért, de vissza ám! – gondolta dühtől tajtékozva, s újra irányt választott, mert a parton csoportokban álltak a bámészkodók. A csónakkikötő felé vette az irányt. Messziről meglátta a fiatal papot. Most nagyon haragudott rá, amiért nyakára hozta a gőgös famíliát. Haragjában majdnem fellökte, úgy csörtetett el mellette, mint egy dúvad. Dühösen lépett a teraszra, s ráförmedt Gazsóékra.
- Aki röhögni mer, annak beverem a pofáját!
Gazsó sietett megnyugtatni.
- Eszünkbe sincs. Felejtsd el a pénzt, de nekünk most mennünk kell, hosszú az út Révházáig!
Felállt, közben nyugtalanul tekintgetett a tó felé. Már az építész is állt, mintha összebeszéltek volna, rajta is látszott a nyugtalanság, s megjegyezte:
- Akár meg is jósolhattuk volna. Kerekes nem ismer se Istent, se embert, ha feldühítik.
Gazsó gondolta, tudna mesélni  róla. Szívesen beszélne Szegedi barátja történetéről, de nem fogott bele. Jobbnak látta, ha eltűnnek, mielőtt a Kerekes famíliából meglátja őket valaki. Berényi kudarca is bosszantotta. Már készült rá, hogy Kerekes Péternek alkalomadtán az arcába vágja, hogy céda a felesége. Berényi nem marasztalta őket, csak a fogai közt morogta:
- Senki sem alázhat meg büntetlenül!
Gazsó megveregette a hátát, s sietve kezet nyújtottak. Berényi ott maradt az asztalnál a korlát mellett. Ivászatba fogott. Közben figyelte a parton letelepedő Kerekes családot, s nőttön-nőtt benne a bosszúvágy. Kezdte szemügyre venni sorra a lányokat. Mind az ötöt megnézte, s alávaló ötlete támadt. Míg emelgette a poharat, vigyorgott hozzá részeg vigyorgással.
Zsuzsit közben körbevették a lányok. Péter tüntetőn távolabb ült le, szemlátomást neheztelt Zsuzsira. A fiúk mellette voltak, felháborodva tárgyalták az eseményeket. Egyik-másik azt ajánlotta, hogy keressék meg a parton az alávalót, s leckéztessék meg alaposan. Péter dühösen rájuk mordult. Azt mondta, kalapáccsal veri a fejükbe, ha nem hajlandók megjegyezni, hogy más a jogos védelem, s egészen más a bosszú diktálta önbíráskodás. A fiúk aztán igen csendben voltak.
A fiatal lelkész Zsuzsiékhoz csatlakozott. Kis idő után Bogi fülébe súgta, hogy Berényi volt édesanyja támadója. Restellte a dolgot, mintha vétkes volna benne. Bogitól megtudta Zsuzsi, s nagyon ideges lett. Mindenekelőtt Péter nyugalmát féltette. Ha megtudja, hogy a szomszéd volt a tettes, nem lesz nyugta tovább a nyaralóban. A lányokkal megosztotta a felfedezést. Mindannyian aggódni kezdtek. Attól tartottak, hogy apjuk a szerződés aláírása előtt visszamondja a vételt. Komolyan sajnálták volna.
A nyaralóban beavatták a fiúkat is. Majd Elvira, s Béla is tudomást szerzett róla. Erzsit kivéve mindenki tudta. Szigorú hallgatást fogadtak, s elhatározták, együtt konspirált aztán Péter háta mögött. Igyekeztek megakadályozni, hogy a szomszédos villa előtt megpillantsa Berényit. Ha a nyaraló udvarán meghallották a férfi autójának hangját, s Péter éppen indulóban volt valahova, néha hárman is hozzáfordultak valami ürüggyel. Visszatartották, míg tiszta lett a terep. Úgy gondolták, az adott helyzetben nem tehetnek mást.